A mai liturgia gondolatai és érzelmei három alapra vezethetők vissza. Mint alaphangulat húzódik végig még a húsvéti öröm, mely most az Atya hatalmát dicsőíti az énekekben, aki Fiát kiragadja a halál hatalmából. De ebbe az örömbe már üröm is vegyül, közeledik az Úr mennybemenetelének napja és ez fájdalmas hangulatot kelt a tanítványok szívében. Ezt a szomorúságot azonban eloszlatja a Megváltó jövendölő ígérete, hogy az Atya küld majd másvalakit, a Vigasztalót. Ezeket az érzelmeket keltsük fel mi is magunkban, követvén az Egyház imádságait.
A mai csendes imádság (secreta) világosan rámutat arra a cserére, mely a szentmiseáldozat lényegéhez tartozik. Mi a szentmisében Krisztussal egyesülve feláldozzuk emberi életünket, és az Atyaisten a Fia áldozatával egyesített áldozatunkat el is fogadta. Feláldozott emberi életünkért ezért cserébe adja az isteni életet, midőn a szentáldozásban magát adja nekünk. Ezért, ha még nem végeztük el a húsvéti kötelességünket, tudatára ébredve ennek a szent cserének, még ma egyesüljünk Istenünkkel és vegyük az ő életét.
Szentlecke. (Jak 1,17-21)
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről vagyon, leszállván a világosság Atyjától, kinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabad akaratjából szült minket az igazság igéjével, hogy némi zsengéi legyünk az ő teremtményeinek.Tudjátok, szeretett atyámfiai! Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra, és késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem cselekszi azt, mi Isten előtt igazságos. Azért elhagyván minden tisztátalanságot és a terjedező gonoszságot, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, mely üdvözítheti lelkeiteket
Evangélium. (Jn 16,5-14)
Abban az időben: Jézus így szólt tanítványaihoz: Most ahhoz megyek, ki engem küldött; és senki közőletek nem kérdi tőlem: Hová mégy? hanem mivel ezeket szólottam nektek, szomorúság tölti be szíveteket. De én igazságot mondok nektek: Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jő hozzátok. Ki mikor eljövend, megfeddi e világot a bűnről, az igazságról és az itéletről: a bűnről ugyan, mert nem hittek énbennem; az igazságról pedig, mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem; az itéletről pedig, mert e világ fejedelme már megitéltetett. Még sokat kellene nektek mondanom, de most el nem viselhetitek. Mikor pedig eljön amaz igazságnak Lelke, megtanít titeket minden igazságra; mert nem szól ő magától, hanem a miket hall, azokat mondja, és a jövendőket hirdeti nektek. Ő engem megdicsőít; mert enyémből veszi, és hirdeti nektek.