Az Egyház a mai breviáriumban így kezdi életrajzát: „Margit nagyon előkelő nő származása révén, mert atyai ágon angol királyi, anyai részről pedig császári vér csörgedezett ereiben; de még előkelőbb keresztény erényei miatt”. Atyai nagyatyja Vasbordájú Ödön ( + 1017) angol király volt, anyai nagyszülei pedig Szent István magyar király és Felesége, Boldog Gizella (lásd máj. 7.), aki a német-római császári házból származott. 1045 körül született Magyarországon. Atyja úgy menekült Angliából Szent István udvarába testvérével együtt. Vasbordájú Ödön király t. i. a dánok elleni küzdelemben életét vesztette, s a dán Nagy Kanut, aki neki az angol trónon utódja volt, meg akarta öletni két fiát, Eduárdot és Ödönt; de ezt a tervér egyik szolgája meghiusította s a királyfiak elmenekülhettek. Eduárd herceget aztán szent királyunk annyira megszerette, hogy neki adta feleségül Ágota lányát. Ebből a házasságból született Edgár, a későbbi angol király, a mi Margitunk és Krisztina, aki utóbb apáca lett.

Angliában a dánok után Szent Eduárd király, a hitvalló (okt. 13) személyében újra a törvényes uralkodóház került a trónra. A királynak nem voltak gyermekei, s azért hazahívta rokonát, a magyar Földön élő s azért Tengerentúlinak nevetett Eduárd herceget, Margit atyját. De néhány évre rá meghalt. Most szentünk bátyja, Edgár lett az angol trón várományosa. Ő azonban nagybátyja halála után (1066) a belső zavarok és a normann hódítás miatt nem tudott a helyzet ura maradni. Sőt biztonságban sem érezte magát Hódító Vilmos uralma alatt s ezért családjával szülőföldjén, Magyarországon akart menedéket keresni. Hajójukat azonban a vihar Skócia partjaira sodorta. III. Malkolm skót király a legszívesebben fogadta a menekülteket, sőt rövid időn belül feleségül vette a 22 év körüli Margitot s őt 1070-ben királynévá koronáztatta.

A király a legjobb hitvest kapta Margitban. Később nagy boldogságában hálából nagyszerű templomot építtetett annak a kisebb szentélynek helyébe, amelyben feleségével megesküdött. Méltán; nagyon sokat köszönhetett Margitnak.

Házassága előtt nem tanúsított különösebb buzgóságot a vallásgyakorlatokban s jobban érdekelte a harc és a vadászat. De mikor Margit, akit úgy szeretett, olyan bensőséggel, édességgel és bölcsességgel végezte vallási kötelességeit! Először szeretetből csak imakönyveit csókolgatta, s pajzán kedveskedéssel elhintetett közülük egyet-egyet, hogy aztán drágaságokkal fölékesítve hozza vissza. De eljött annak is az ideje, hogy vele együtt végezte a vallási kötelességeket s nem röstellt éjjel fölkelni és vele együtt imádkozni. Lobbanékony természete sokat ártott királyi tekintélyének és bölcsességének. Margit szelíd nyugodtsága és hívő bölcsessége lassan teljesen átalakította ezen a téren is. Malkolm uralkodása Skócia legboldogabb és legfényesebb korszakai közé tartozik.

Ezt a boldog házasságot nyolc gyermekkel áldotta meg az Úristen: hat fiúval és két leánnyal. Margit példaszerű anya volt. Gyermekeit maga oktatta a hitben, maga vezette a templomba, maga készítette elő a szentségekre, maga tanította írás-olvasásra, maga választotta ki magasabb tanulmányokra a tanítókat; a legjelentősebb követelmény ezeknél a komoly keresztény élet volt. Nagyon vigyázott arra, hogy az Isten kertjének e zsenge palántáit a megbotránkoztatásnak rozsdája ne érje. Három fia következett egymásután a skót trónon, s egyik lánya angol királyné lett. Fiai a legkiválóbb uralkodók közül valók, s leánya sem hozott szégyent anyjára.

Szent Margit egyébként Skócia királyainak és a legnagyobb világhatalom uralkodójának, az angol királyi háznak ősanyja.

Skócia királynéja tudott az országnak is anyja lenni. Méltóság és szentség sugárzott le arcáról, amely királyi magaslatokra emelte a vele érintkezőket s a legélénkebb tiltakozást jelentette minden illetlen szó, léha beszéd és könnyelmű magatartás ellen. Különös gondja volt, hogy a királyi udvar komoly élettel adjon példát az alattvalóknak.

Megkívánta, hogy mindenki a környezetben lelkiismeretesen tegyen eleget a valláserkölcsi kötelezettségeinek. Ha valamelyik udvar-hölgynél a könnyelműségnek legapróbb jelével találkozott, annak nem volt maradása az udvarban. Szent buzgóság égett benne az Úr házáért. Külön műhely volt az udvarban, amelyben templomi ruhákat készítettek, s ő maga is segített a hímzésben, úgy amint ezt leány korában valószínűleg nagyanyja, Gizella mellett látta, Templomok épültek, kolostorok alakultak, a pogányság alulsó maradványai eltűntek, a papságban virult a fegyelem.

Mindebben döntő része volt. Csak egy példa: Régi bánata volt, hogy igen sokan, a nagyok közül is, elhanyagolták húsvéti szentáldozásukat. Nem nyugodott, míg nemzeti zsinatot nem hozott össze: a király, a püspökök és főnemesek mondják ki újra törvényben a húsvéti kötelezettséget. De éppen e nagyok között voltak akadékoskodók: Szent Pál is azt mondja, hogy aki méltatlanul eszi az Úr testét és issza a vérét, halált eszik, meg nem különböztetvén az Úr testét. Ők bűnösöknek tudják magukat, nem akarják magukat beleenni egyenest a halálba és ítéletbe. Margit fölkelt és egy apostolnak buzgóságával és bölcsességével mutatta meg, hogy ha a bűnösöknek nem volna szabad venni az Úr testét, akkor senki sem vehetné. Már pedig az Üdvözítő azt mondta: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. Tehát másképp kell az apostolt érteni: Csak az eszik halált, aki meg nem különbözteti az Úr testét, hanem úgy járul hozzá, mintha közönséges kenyér volna. De aki gyónással és komoly penitenciával készül a vételére, annak élet eledele. A nagyok megadták erre magukat, és a húsvéti szentséghez járulás megint törvény és szokás lett Skótországban.

Palotájában szolgálta ki a szegényeket s nevelt állandóan néhány árvát; de szerte az egész országban rengeteget tett ezen a téren. Látogatta a betegeket, sok embert kivállalt az adósok börtönéből és sok tönkrement családot emelt föl újra. A legtöbb skót családban rendes imádság volt: „Irgalmas Isten, áldd meg jó anyánkat, a királynét, hogy még soká éljen hazánk boldogságára”; s halála után az Egyház joggal imádkozza: „Isten, te Szent Margit királynét csodálatossá tetted a szegények szeretetében, add, hogy az ő közbenjárására és példájára az irántad való szeretet állandóan gyarapodjék szívünkben”. A nemzet királyné asszonya és anyja méltán lett Skócia patrónája.

A hitves, az anya és királyné áldásos tevékenységének főforrása mélységes lelkiélete volt. A legnagyobb elfoglaltság közepett is talált időt az Úristennel való társalgásra.

Éjjel órákon át imádkozott; szigorúan böjtölt és sanyargatta testét. De különösen nagy erőt jelentett neki a bűnbánat szentsége. Nagy alázatossággal kérte lelkiatyját, hogy ne kímélje hibáit, mert „többet érnek - mondotta - őszinte barátunk részéről a sebek, mint hízelgő ellenségünktől a csókok”.

Halála előtt félévig súlyos betegségben feküdt. Rettenetes láz gyötörte, s a kínos fájdalmakra nem akadt ír. Hogy kínjai még nagyobbak legyenek, szeretett férjét és elsőszülött fiát a haza Vörös Vilmos angol király ellen harcba szólította. Mindketten ott maradtak a csatatéren. Amikor ezt a szörnyű hírt meghozták neki, teljes megnyugvással mondotta: „Mindenható Isten, köszönöm neked, hogy életem utolsó pillanataiban ilyen megpróbáltatást küldtél reám. Bízom benne, ez is arra szolgál majd, hogy a te végtelen irgalmasságod által megtisztuljak bűneimtől”.

Nemsokára, 1093. nov. 16-án az Úr Jézushoz költözött. Utolsó szavai az Egyház imádsága volt, amelyet betegségében többször ismételt: „Uram, Jézus Krisztus, te haláloddal életet szereztél a világnak, ments meg engem minden rossztól”. Az utolsó szavakra kilehelte lelkét. 48-49 éves lehetett akkor. A hosszú betegségben elsápasztott arcára a halál csodálatos szépséget varázsolt.

Edinburg mellett abban a Szentháromság-templomban temették el, amelyet házassága emlékére emelt királyi ura. 1251-ben avatták szentté.

Margit görögül annyit jelent, mint gyöngy. Lelki vezetője és első életrajzírója, Teodorik szerint ez a név nagyon találó. Lelke igazi drágagyöngy volt, amelynek fényét nem homályosította el a királyi udvar káprázata s amelyet nem lophatott el semmiféle tolvaj az Úrtól, aki azt magának a kereszten ontott drága vérrel megszerezte.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)