1. Ez a jelző Jákob áldásából van véve, melyet József fölött mondott. (1Móz. 49,26.) Szószerint annyit jelent, mint a pátriárkák kívánsága és reménye, akik mint valami ősi hegyek a magasból, a messze múlt távolából néznek le a késő utódokra. Jákob azt kívánja legkedvesebb fiának, hogy teljesedjék be rajta minden áldás, atyáié, nagy- és dédatyáié, sőt a legrégebbi ősök, a pátriárkák s az első emberpár reménysége is, t. i. szülessék az ő törzséből a megígért Megváltó.

Jézus Szíve volt csakugyan az ősszülők és pátriárkák öntudatlan szíve-vágya. Utána sírt, feléje csengett üdvét szomjúhozva az ókor minden igaza, az egész megváltatlan emberiség. Ez a szív hozta meg az emberiségnek azt, amire bűnbeesése s elvettetése óta vágyott. Nélküle milliók és ezermilliók vesztek volna el örökre.

2. Jézus Szíve az örök halmok kívánsága akkor is, ha ezeken általában az örök életre kiválasztottakat értjük, kiket Isten kegye öröktől fogva mint olyanokat ismer fel, akik üdvözülni fognak.

Jézus Szíve a tiszta lelkek boldogsága, kiben legszebb példaképüket, leghívebb barátjukat, legigazibb szerelmesüket s legfőbb örömüket találják fel. Mily bensőséggel, mennyi könnyező örömmel töltöttek a szentek órákat és félnapokat imában az Oltáriszentség előtt! Mily lelkesülten hangoztatták Szent Bernáttal, hogy Jézus nélkül nem élet az életük! Hogy sem az írás, sem a társalgás nem okoz örömet nekik, ha nem olvassák, nem hallják benne Jézus nevét. „Jézus méz a szájnak, dal a fülnek, ujjongás a szívnek, sőt orvosság is.”

Én is csak akkor tarthatom magam igaz kereszténynek s az örök életre kiválasztottnak, ha nekem is legfőbb kívánságom, szerelmem, vágyam s örömöm Jézus.

3. Örök halmokon bátran érthetjük az örök üdvözülés hazáját, a mennyországot is. Jézus Szíve az üdvözülteknek örökre legfőbb örömük és kívánságuk lesz. Benne fogják felfedezni azt a végtelen szépséget és szeretnivalóságot, amelyet itt a földön „szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe föl nem hatolt”, (1Kor. 2,9.) Mindig látni fogják őt, mindig együtt lesznek vele és csodálatos szépségének nézésébe soha bele nem fáradnak, soha meg nem unják, soha ki nem merítik.

Jézus Szíve! Kiben egyszer, mint szentül remélem, örökre boldog leszek, bár szeretnélek már most is úgy, mint éhező a falat kenyeret, szomjazó az üdítő italt, vándor az úti célt, beteg az egészséget, szomorú a vigasztalást! Bár lennél már itt a földön is örökké egyetlen kívánságom!

(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)