„Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért”[1] — ígérte az Isten Fia az ő követőinek. Azóta már majdnem kétezer év története igazolta szavainak igazságát. Nincs a gonoszságnak az a fegyvere, melynek erejét az egyházon már ki ne próbálták volna. A kínos haláltól le egészen a gúny nyiláig minden eszközt alkalmaztak már lerontására. A mai napon is ilyen eseményt ünnepelünk, midőn Krisztus első földi helytartójának bilincseit halljuk csörögni. Kétszer hordott Szent Péter láncokat, kétszer kötözték össze Krisztusért. Először Jeruzsálemben fogatta el Heródes, de ebből a fogságból isteni Mestere a hívek ájtatos imájára csodálatosképpen kiszabadította.[2] Másodszor Néró üldözése alatt állították törvény elé Rómában, mely alkalommal azonban már nemcsak láncaitól, de földi szenvedéseitől is megmentette őt az édes Jézus és a vértanúság pálmájával fölékesítetten magához vette szeretett apostolát a mennyei dicsőségbe.[3]
A keresztények kegyelete a hagyomány szerint mind Jeruzsálemben, mind pedig Rómában nagy tisztelettel őrizte meg e láncokat, mint a főapostol diadalmi jelvényeit. II. Theodozius császár neje: Eudokia 437-ben Jeruzsálembe zarándokolt és itt kapta Juvenalis patriarchától Szent Péter láncait, melyek egy részét Konstantinápolyba, a másikat pedig Rómába küldte Eudoxiához,[4] ahol e lánc a mamertusi börtönben[5] levővel összeforrott.[6] Ennek emlékére épült az Exquilinuson Szent Péter bazilikája és ennek a fölszentelése történt augusztus elsején, minek évfordulója a mai ünnep.[7]
Az isteni Gondviselésben való bizalmunk növekedjék a mai ünnep gyümölcse gyanánt. Isten hatalma, mely Szent Péter láncait lepattantotta, ma sem fogyatkozott meg és minket is megszabadíthat ő bármily veszélytől, ha ezt dicsősége és saját lelkünk java úgy kívánja. Átvitt értelemben pedig gondoljunk e napon a földi bilincseknél összehasonlíthatatlanul veszélyesebbekre, t. i. a bűnök láncaira, melyek lekötve tartanak minket és megakadályozzák lelkünket az Isten felé való törekvésben, Ezektől csak a Szent Péternek és utódainak adott oldási és kötési hatalom menthet meg bennünket,[8] csak az egyház által szabadulhatunk meg a gonosz lélek örök rabságából.
________________
[1] Mt. 5, 10.
[2] Ez a mai ünnep liturgiájának főmotívuma.
[3] L. (jún. 29) Péter és Pál ap. napján f. 272. o.
[4] Eudokia leánya és Valentinianus császár felesége.
[5] Itt volt fogva Péter Néró alatt.
[6] Ezt ünneplik nyugaton augusztus l-jén, (Durandus még egy alexandriai győzelmi ünnepet — Caesar győzelme Kleopátra és Antonius fölött — is említ, mint e dátum választásának okát „ut solemnitas piscatoris obfuscaret solemnitatem imperatoris”. Rat. div. off. 262. o.) keleten pedig január 16-án. (Nilles : Kalend. I. 71. sk.) így Baronius : Not ad Mart. Rom. d. 1. Aug. — Ezzel szemben Morcelli (Kalend. eccl. CP.) szerint Konstantinápolyba Justinianus császár hozatta el Jeruzsálemből a heródesi láncokat az általa épített templomba. Ezek egyike került a X. század vége előtt Rómába, ahol a pápa az „Ad Vincula” templomba helyezte Péter római láncai mellé.
[7] így Duchesne : Orig. du culte chr. 269. ; Thalhofer : Handb. I. 714. ; Kellner : Heort. 217. stb. — Nyugaton a VIII. század óta ünneplik meg, keleten Manuel Komnenos császár tette kötelezővé 1166-ban.
[8] V. ö . a mai Szentmise evangéliumával. Már duranti Vilmos is figyelmeztet erre a körülményre. Talán e gondolatból eredt az a XV. és XVI. századbeli strassburgi szentelmény : „Só és víz áldás a hirtelen halál ellen — Vasas Sz. Péter ünnepén. (Franz : Die kirchl. Bened. I. 206. o.)
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 280-282. old.)
