Bitiniában született alacsony sorban (250 k.): családja vendéglős volt. Mégis feleségül vette egy római fővezér, Konstancius (Chlorus) és anyja lett Nagy Konstantinnak, aki római császár lett és a kereszténységnek a háromszáz éves üldözés után szabadságot adott. Még akkor pogány volt, miként férje, aki pogány nagyok szokása szerint el is vált tőle, hogy előkelőbbet vegyen. Konstantin azonban fiúhoz illően megbecsülte.

Udvarába fogadta, császárné címmel tüntette ki, pénzt veretett a tiszteletére. S ami mindennél sokkalta több: rávette, hogy kereszténnyé legyen (312). Az is lett testestül-lelkestől. Jótékonyságban és jámborkodásban telt ezután az élete. Különösen nemes szenvedelme volt templomokat építeni és ékesíteni, így Rómában, sőt Kölnben és Trierben; főként azonban a Szentföldön. Életének vége felé mint egyszerű zarándok végig járta azokat a helyeket, melyeket az Üdvözítő földi élete megszentelt, s későbbi jámbor hagyomány szerint eltávolította azokat a pogány emlékeket, melyek Hadrián császár (+118) rendeletéből megszentségtelenítették a keresztény kegyelet legnagyobb tárgyait, és templomokat emelt, főként az Olajfák hegyén (ehhez fűződik Szentkereszt feltalálásának legendája: máj. 3) és Betlehemben. - Tetemei Konstantinápolyba kerültek.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)