Szent Egyed bencés szerzetes, majd apát volt. Életéről kevés adat maradt fenn. Athénban született 640 körül. Nagy műveltséggel rendelkezett az orvoslás és a költészet terén, mégis leginkább a szentek tudományához értett. Nagyon korán csodák történtek körülötte. Egyszer például egy beteg koldus kért tőle alamizsnát. Egyednek megesett a szíve rajta, és neki adta felső ruháját. Amint a koldus magára öltötte a ruhát, rögtön teljesen meggyógyult. Egyed ebből megértette, hogy Istennek kedves az alamizsnálkodás.

Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között, s Galliába ment, ahol Provence-ban remetéskedett. A csodáknak azonban nem tulajdonított jelentőséget, és elmenekült az őt csodálók elől. Legendája szerint magányában Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. Wamba vizigót király egy vadászaton rálőtt a szarvasra, de Szent Egyed a testével fogta föl a nyílvesszőt. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított, melyet később róla neveztek el (Saint Gilles-du-Gard). Időnként azonban remeteségbe vonult, és éjjel-nappal böjtölt, imádkozott.

Fennmaradt róla egy történet, mely szerint egyszer egy híres személy nagy bűn alól kért tőle feloldozást. Amikor a szent misét mutatott be érte, egy angyal pergamenlapot helyezett az oltárra, amire föl volt írva az illető bűne. A mise végére az írás fokozatosan fölszívódott, eltűnt.

Az általa alapított kolostorban halt meg 720 körül. Sírja a középkorban híres zarándokhely volt. Európa-szerte emeltek templomokat tiszteletére. A 11–12. századtól német és osztrák területen gyakran látható késő gótikus oltárokon mint bencés apát, lábánál szarvastehénnel, néha nyíl fúrja át kezét vagy a combját.