Előkelő gall-római családból származott. Miután tanulmányait szülővárosában, Laonban elvégezte, a közeli Ardennek sziklahasadékai közé vonult, hogy mint remete egészen Istennek szentelje életét. Szigorú vezeklésének hamar híre futott a környéken és csapatostul vonzotta hozzája a tanácsra és vígasztatásra szomjas embereket. A Bennadius püspök halálával árvaságra jutott reimsi hívek is őt kívánták főpásztoruknak. Hiába hivatkozott 22 éves fiatalságára és tapasztalatlanságára; a nép sürgető szava előtt meg kellett hajolnia. 459-ben lépett a reimsi egyházmegye élére és közel 70 évig kormányozta azt. Ezalatt a hosszú idő alatt rengeteg jót tett: vígasztalt, tanácsokat osztott, viszályokat simított el és az új barbár urakkal szemben erélyesen védelmére kelt a bennszülött lakosság érdekeinek. Nem kevésbé fáradhatatlan volt Isten országának terjesztésében: a tévelygőket, bűnölőket és kicsapongókat magukbaszállásra, a pogányokat megtérésre sürgette. Ezen a téren legnagyobb eredménye, igazi világtörténeti tette Klodvig frank király megtérítése volt 496-ban. Klodvig megkeresztelkedésének döntő jelentőségét megérezték annak a kornak hű krónikásai is. Mélyértelmű vonásokat, apróságokat jegyeztek föl róla, melyekben azonban egy egész nagyvilág tükröződik: a középkori keresztény Európa hajnala. Följegyezték, hogy a keresztelőre a reimsi székesegyház páratlan ünneplőbe öltözött: Drága, színes szőnyegek borították a falakat és oszlopokat, a templom fényárban úszott, tömjénillat áradt a levegőben, a hatalmas dóm visszhangozta a zsoltárokat, melyeket a papság hosszú menete zengett. Klodvigot ez a szent pompa megfogta. „Atyám, kérdezte a mellette haladó agg püspököt, nem ez-e az Isten országa, melyet kilátásba helyeztél nekem?” „Nem fiam, felelte a szent; ez nem az ország, hanem csak az odavezető út kapuja.” S hogy mi az az út, megmondta neki a kereszteléskor: „Hajtsd meg fejedet, büszke szigamber! Aki megalázza magát, fölmagasztaltatik”. A reimsi keresztelővel Remig kitörülhetetlenül beleírta nevét a középkori kereszténység történetébe, mert megindítója lett annak a folyamatnak, mely néhány száz esztendő lefolyása alatt Európa új állami, társadalmi és kulturális rendjének kialakulására vezetett. Tüneményes sikereinek magyarázata fényes tudományán, ékesszólásán és nyájasságán kívül tiszteletet parancsoló fellépésében és csodatevő hatalmában is keresendő. Remig közel száz esztendős korában halt meg. Tetemeit eredetileg a Szent Kristóf-templom kriptájában helyezték szent nyugalomra; innét azonban 1049-ben IX. Szent Leó pápa parancsára a tiszteletére épült bencés apátság templomába vitték át.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)