Mindössze néhány évvel Jézus halála és feltámadása után, Kr. u. 40-ben történt a legelső Mária-jelenés. A Boldogságos Szűz megjelent az egyik apostolnak, Idősebb Szent Jakabnak, Szent János testvérének Spanyolországban. Ez a jelenés a Pilari Miasszonyunk néven ismert.

A kereszténység legkorábbi időszakában Jakab a római provincia, Hispania, a mai Spanyolország pogány vidékeit kereste fel. Evangelizáló erőfeszítései nagy nehézségekbe ütköztek és az a hír terjedt el, hogy az apostolt a reménytelenség kerítette hatalmába.

Egy éjszaka Jakab az Ebro folyó partján, egy város, a mai Zaragoza közelében imádkozott. Hirtelen nagy fényesség vette körül. Jakab letérdelt, tekintetével a fény felé fordult, és leírhatatlan látványban volt része. Szűz Mária állt a fényben, angyalok ezreitől körülvéve.

Azt mondta Jakabnak, hogy ki kell tartania. Biztosította afelől, hogy végül Jézusért végzett munkája nagy eredményeket hoz, és sokan megtérnek a Hitnek. Azt kérte, hogy építsenek egy templomot jelenése helyén és hátrahagyott egy jáspis oszlopot, amely megjelölte a helyet. Szűz Mária egy kis szobrot is ott hagyott, ami őt magát ábrázolta a jáspis oszlop tetején ülve, karjában a gyermek Jézussal.

Mivel a Boldogságos Szűz még életben volt és Jeruzsálemben élt – ez előbb történt, mint mennybevétele – jelenése bilokációnak számít.

Jakab azonnal összegyűjtötte néhány új követőjét és elkezdte a kápolna építését a megjelölt helyen. A kápolna a legelső templom, amit valaha is Máriának szenteltek és ma, számos felújítás után, a Pilari Miasszonyunk Bazilikája néven ismert. Pontosan azon a helyen található, ahol Miasszonyunk megjelent mintegy 2000 évvel ezelőtt.

Jakab részt vett a kis templom felszentelésén, és visszatért Jeruzsálembe.

Ironikus módon ő volt az első apostol, aki a hitért halt meg. 44-ben Heródes Agrippa lefejeztette Jakabot. Jakab tanítványai visszavitték holttestét Spanyolországba, hogy eltemessék. A Miasszonyunk által otthagyott szobrot és oszlopot a zaragozaiak vették védelmük alá.

Az ereklyét körülvevő sok csoda tanusíthatja égi eredetét. 1936-ban, a spanyol polgárháború idején a baloldal felé hajló republikánusok bombázták a szentélyt, de a bombák, amelyek eltalálták a templomot, soha nem robbantak fel. Senki nem érintheti meg a szobrot, kivéve azt a négy papot, akiket gondozásával megbíztak és újszülött gyermekek, akiket fel lehet emelni, hogy megérintsék égi Anyukájuk képmását.

A legkorábbi időktől kezdve pápák tanusították Miasszonyunk jelenésének hitelességét a kegyhelynél. III. Kallixtusz pápa 1456-ban arra buzdította az embereket, hogy zarándokoljanak el a Pilari Miasszonyunkhoz. Az ekkor kibocsátott bullájában a szentély alapításának csodáját is elismerte.

A legjelentősebb csoda a XVII. században történt. Egy Miguel Pellicer nevű koldus Calanda városból nem tudott dolgozni, mivel egyik lábát leamputálták. Szüntelenül imádkozott a kegyhelyen, kérve a Boldogságos Szűz segítségét és lábát visszakapta.

Századokon át számos ellentmondásos történet keletkezett a szentély hitelességét illetően. III. Ince pápa, válaszul egy Spanyolországból érkezett kérésre, megbízott 12 bíborost, hogy nyomozzanak ki minden elérhető adatot. 1723. augusztus 7-én a Rítuskongregáció megállapította az eredeti történet hitelességét. 1730-ban XII. Kelemen pápa engedélyezte, hogy a Pilari Miasszonyunk ünnepét az egész spanyol birodalomban megtartsák. Végül a Pilari Miasszonyunkat a hispán világ patrónájának nyilvánították ki. Liturgikus ünnepnapját október 12-én tartjuk.

Végül egy utolsó gondolat. Szent Josemaría Escrivá fiatal szeminarista korában naponta felkereste a Pilari Miasszonyunk kegyhelyét. Mindig imádkozott lelki vezetésért és végül megalapította az Opus Dei-t. Tagjai minden évben megtartják a Pilari Miasszonyunk ünnepét.

Pilari Miasszonyunk, imádkozz értünk.