A tegnapi elbocsájtását követően ma részletesen elmondta azt is a prominens teológus pap Thomas Weinandy atya, milyen jelet kapott, ami miatt a Szentatyának szóló figyelmeztetését megírta.

A levélírás első gondolata a római Szent Péter Bazilikában merült fel az amerikai kapucinus atyában, szentségimádás közben. Aznap ezen töprengett, majd másnap hajnali 1:15-kor felébredt az álmából, és egy rövid sétát tett. Visszatérve a sétájából határozott imával fordult Istenhez, egészen konkrét jelet kérve Tőle arról, mi a kérdésben az Ő akarata.

Weinandy atya maga így fogalmazta ezt meg:

Ha azt akarod, hogy írjak valamit, világos jelet kell adnod nekem. A jel ez kell, hogy legyen. Holnap reggel a Nagyboldogasszonyba megyek imádkozni, majd onnan a Lateráni Bazilikába. Azután visszajövök a Szent Péterhez, hogy együtt ebédeljek egy egykori szemináriumi barátommal. Ezalatt valaki olyannal kell találkoznom, akivel régóta nem láttuk egymást, és akire nem is számítanék ilyenkor Rómában. Ez a személy nem lehet az Egyesült Államokból, Kanadából, vagy Nagy-Britanniából való. Mi több, ennek a személynek azt kell nekem mondania a beszélgetésünk során, hogy 'Folytasd az írást!'.

Másnap az atya így is tett, és eljutott a barátjával való közös ebédig. Ekkor már nem is gondolt az előző éjjel mondott imájára.

Az ebéd végéhez közeledve azonban egy érsek jelent meg két parkoló autó között, épp az asztalunk előtt (a szabadban ültünk). Már nem láttam több, mint húsz éve, messze azelőtt, hogy érsek lett belőle. Azonnal megismertük egymást. Ami a megjelenését még különösebbé tette, az volt, hogy a jelenlegi személyes körülményei miatt nem is vártam volna, hogy Rómában vagy bárhol az érsekségén kívül találkozunk. (Nem a felsorolt országokból való.) Beszélt a Rómába jöveteléről, és megbeszéltük, hogy melyikőnk mit csinál. Azután bemutattam őt a szemináriumi barátomnak. Elmondta a barátomnak, hogy már régen találkozott velem, és legutóbb épp befejezte az Isten változhatatlanságáról és a Megtestesülésről írt könyvem olvasását. Elmesélte a barátomnak, hogy nagyszerű könyv volt, hogy segített neki tisztába tenni a kérdést, és hogy a barátom is elolvashatná a könyvet. Majd odafordult hozzám, és ezt mondta: 'Folytasd az írást!'

"Többé nem volt bennem kétség, hogy Jézus azt akarja, hogy írjak valamit. Azt is figyelemre méltónak tartom, hogy Jézus egy érseket használt. Apostoli felhatalmazásnak vettem." - fejezi be a beszámolóját Weinandy atya.