Amint láttuk az Úrjövet, mint a Karácsonyra való előkészület ideje, a Nagyböjt mintájára készült. Ugyanezt mondhatjuk e vasárnapról. Amint a Nagyböjt szigorúsága felenged kissé a Laetare[1] vasárnapban, éppúgy az Adventet is mintegy a közepén az öröm hangjai szakítják félbe e napon, a Gaudete vasárnapon. Az orgona ismét megszólal és a székesegyházakban rózsaszínű miseruhát ölt a pap, a szerpap és alszerpap pedig dalmatikát, illetve tunicellát.
Az egész szertartást a várva-várt édes Üdvözítő közeli eljövetele fölött érzett szent örvendezés lengi át. „Örvendezzetek az Úrban mindenkor: ismét mondom, örvendezzetek – énekli az Introitus Szent Pál apostollal – mert az Úr közel vagyon.” (Phil. 4,4-6.) „Erősödjetek meg, kicsinyhitűek és ne féljetek: íme a mi Istenünk eljövend és meg fog váltani minket!” (Comm. Iz. 35,4.) Az előforduló zsoltárokról a magyarázatot l. Úrjövet I. és II. vas.
Oratio. Kérünk, Urunk, hajlítsd füledet könyörgéseinkhez, és értelmünk sötétségét világosítsd meg látogatásod kegyelmével. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Isten mindörökkön örökké. Amen.
Szentlecke. Atyámfiai: Örűljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örűljetek. A ti szerénységtek ismeretes legyen minden emberek előtt. Az Úr közel vagyon. Semmin se aggódjatok; hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak föl Istenhez. És az Isten békesége, mely fölűlhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Fil 4,4-7)
Evangélium. Abban az időben: A zsidók Jerusalemből papokat és levitákat küldöttek Jánoshoz, hogy megkérdezzék őt: Te ki vagy? És megvallá, és nem tagadá, és megvallá: hogy nem vagyok én a Krisztus. És kérdezék őt: Micsoda tehát? Illés vagy-e te? És mondá: Nem vagyok. Próféta vagy-e te? És felelé: Nem. Mondák azért neki: Ki vagy, hogy választ vigyünk azoknak, kik minket küldöttek? mit mondasz magad felől? Mondá: Én a pusztában kiáltónak szava vagyok: Egyenesítsétek meg az Úr útját, a mint megmondotta Izaiás próféta. És a küldöttek a farizeusok közől valának. És kérdék őt és mondák neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem próféta? Felelé nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek; közöttetek állott pedig az, kit ti nem ismertek. Ő az, ki utánam jövendő, ki előttem lett, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani. Ezek Bethániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala. (Jn 1,19-28)
______________________
[1] A vasárnapokat a római liturgiában rendesen a Bevezetés (Introitus) első szaváról nevezik el, a keleti egyház pedig az evangéliumi történetről
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 30. old.)
