Már Szent Pál is Krisztus vértanújának nevezi Szent István szerpapot (Ap. Csel. 22, 20.), aki az Úr tanítványai közül elsőnek ontotta vérét a szent hit védelmében. Időszámításunk szerint körülbelül a 34. vagy 35. évben történt Szent István megköveztetése. Tehát nem sokkal az Üdvözítő kereszthalála után már a vértanúság dicső pálmájával kezében jelenhetett meg Krisztus bátor harcosa az Isten trónja előtt. Még abban is követte Mesterét, hogy miként az a kereszten, ő a kövek csapásai közben is ellenségeiért imádkozott: „Uram Jézus, ne tudd ezt te nekik bűnül.” — „A halált, melyet a Megváltó mindnyájunkért elszenvedni méltóztatott, ő adta vissza mindenki előtt legelőször a Megváltónak. Krisztus tegnap született e földre, hogy ma István szülessék meg az ég számára” — írja Durandus.
Ünnepe tehát ősrégi,[1] sőt Nyssai Szent Gergely szerint már a IV. században is e napon ünnepelték: „Tegnap a mindenség Ura táplált bennünket, ma az Úr követője. És hogyan ez, meg hogyan amaz? Az embert öltvén magára érettünk, ez pedig érette levetve az embert” — írja.[2] 415-ben találták meg Kaphar-Gamalában (Jeruzsálem közelében) sírját,[3] még pedig valószínűleg ezen a napon, így Duchesne[4] az Apost. Constit. VIII. 33. után, ahol azonban a nap nincs megemlítve. Emellett (de december 27-re) szól a Mai által kiadott[5] kopt kalendárium és az egyiptomi meg a szír traditio is.[6] Először Jeruzsálembe vitték ereklyéit Sion hegyére, de Eudokia császárné 439-ben Konstantinápolyba vitette Szent Lőrinc bazilikájába, a megkövezés helyén pedig kápolnát építtetett. Ezt később a perzsák elpusztították és újabban francia dominikánusok építették föl.[7] Már Szent Ágoston idejében sok helyen emelkedtek templomok és kápolnák tiszteletére.[8]
Ez adatok egybevetéséből az tűnik ki, hogy tulajdonképpen szent István halálának emlékezete és földi maradványainak föltalálása a hagyomány szerint ugyanarra a napra esett és így a december 26-i ünnep két forrásból veszi eredetét, melyeknek azonban a napot illetőleg egyike sem bizonyos. Csak annyit tudunk megállapítani, hogy a mai ünneplés, mely szerint december 26-án Szent István haláláról emlékezünk meg már a IV. században megvolt. Azonkívül később az ereklyék feltalálásának ünnepét más napra tették át, melyet a nyugati egyház augusztus 3-án, a keleti pedig augusztus 2-án ül meg.[9] Hogy miért választották épp ezt a napot, azt nem tudjuk. Durandus szerint tulajdonképen ez szent István halála napja, míg december 26-a csak az ereklyék feltalálásának emléke. Az ünnep fölcserélésének 4 okát hozza föl: 1. méltán került az Úr születése utánra az első vértanú születésnapja; 2. a martyrium ünnepe a méltóbb, azért került e díszes helyre; 3. az officium megfelelősége: „Tegnap született Krisztus a földre: ma fog születni István az égbe” és 4. mert e napon gyűlt össze nagy tömeg a szent sírjánál történt sok csoda hallatára.
Lonovics szerint Szent István ünnepén különösen két dolgot kell szívünkbe vésni: 1. a hithez való ragaszkodást mindhalálig és 2. az ellenségszeretetet.
Salzburg környékén e napon vízszentelés történik. (Ad omnia valde necessaria et maxime pro peste animalium — írja egy mondseei kézirat a XV. századból.) Néhol Szent Istvánt a lovak védőszentjének is tartják. Alighanem ezzel függ össze, hogy napján zabot is szentelnek. Franz szerint ez alighanem pogány germán szokásra vezethető vissza, ahol Fro vagy Wodan volt a lópatrónus.[10] A Rit Rom. függelékében van egy „Bened. salis vel avenae pro animalibus” — de dátum nélkül.
___________________
[1] Már egy 360-ból való arianus Martyrologiumban feltalálható szent István neve. Sőt Codinus szerint, már nagy Konstantin alatt templom is épült tiszteletére Konstantinápolyban.
[2] M.Gr. 46, 701.
[3] Nilles-Baronius: Annales ad ann. 415 szerint dec. 3.-át tekinti a feltalálás időpontjának, de ez ellen szól az a körülmény, hogy a Lucianus presbyternek adott kinyilatkoztatás, melynek alapján azután a föltalálás történt, dec. 5.-én ment végbe. L. bőv. M.L. 41, 805. sk.
[4] I. m. 256. o.
[5] Nova coll. vet. scr. IV. 15—34.
[6] Kellner 171. o
[7] Müller 115. o. — L. még Geyer: Itinera Hierosol. 176. (Corp. ser. 39.)
[8] Sermo 314, 316, 320—324. és Civ. Dei 22, 8. Rómában Simplicius pápa (468—483) építtetett bazilikát tiszteletére. (Kellner 170.) Sz. Istvánról írt még Fulg. Rusp. (Brev. lect. II. Noct.); Aster. Amas.: Or. 12 és Maxim : Hom. 44. (43.)
[9] Nilles I. 231.
[10] I.m. I. 206. sköv. o. és 383. o.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 52-55. old.)
