A görögöknél ez a Nagyböjt közepe és a keresztimádás vasárnapja, melynek szertartása hasonlít a mai nagypénteki keresztimádási szertartásunkhoz.[1] A csehek Kýchavná neděle-nek, azaz tüsszentés vasárnapjának nevezik e napot, némelyek szerint a Nagy sz. Gergely idejében pusztított influenza-járvány emlékére.[2] Mások azonban ezt az elnevezést abból a körülményből származtatják, hogy ez időtájban sok nátha szokott előfordulni a tavaszi változó időjárás következtében.[3]

E vasárnapon volt régen a katechumenok (keresztelendők) első vizsgája (scrutiniuma).[4] Mint az előző Vasárnap Szentmiséjét, úgy a mait is a 24. zsoltárból vett szavak vezetik be. Az Istenbe vetett bizalmat ilymódon fölújítván az egyház a Gradualéban (Zs. 9.) a további küzdelemre serkenti híveit, amikor az Úr segítségét kéri a „felülkerekedő ember” t.i. az ember rosszra való hajló természete ellen. A hit és bizalom erősségét kifejező Tractus (Zs. 122.) után az Offertorium és Communio ismét indító okot szolgáltat a küzdelemre: az Istennek szolgálni gyönyörűség. Ugyancsak az Eucharisztia fölött való öröm is kifejezésre jut ez alkalommal.
_________________
[1] Nilles: Kalend. II. 127. o. és Mihályfi: A nyilvános istentisztelet. 167. o.
[2] M.L. 75,79. s köv. L. bőv. (ápr. 25) Búzaszentelő (Litaniae maiores) sz. Márk ap. ev.:
[3] Nilles: i.m. 136. s köv. o.
[4] Mihályfi: i.m.135. o.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 120-121 old.)