Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. július 24-ei "The Vortex" műsorának magyar fordítása alapján készült. A teljes adásnak csupán szerkesztett szövegfordítását közöljük.

Vorisnak ez a monológja egy olyan gondolati sorba illeszkedik, amelyet a Church Militant VI. Pál pápa Humanae Vitae enciklikája kiadásának 50. évfordulója (július 25-e) kapcsán közvetített. A katolikus televízió munkatársai amellett érveltek, hogy bár Pál pápa enciklikája vitathatatlanul igaz tanítást közölt, az azonban rossz hatással volt az Egyházra, hogy a pápa az enciklikában ezt a tanítást nem (az Egyház által hagyományosan vallott és tanított) természettörvényt kihangsúlyozva erősítette meg.

Ami az amerikai társadalomban, és még előbb az Egyházban történt, az a természettörvény [angolul: Natural Law] elhagyása. A természettörvény az a valóságban gyökerező filozófia, mely szerint minden a rendelt célja szerint cselekszik, vagyis a természetébe belefoglalt, előre meghatározott célja szerint.

A szem rendelt célja, hogy lásson, a halé, hogy ússzon, a makké, hogy tölgyfává nőjön. Egy dolog "természetét" a rendelt célja határozza meg, és aszerint is cselekszik. Ha ezt az elvet az emberre alkalmazzuk, azt mondhatjuk, hogy az ember rendelt célja maga Isten.

Ami a természetünket illeti, jóllehet bukott, és ezért küzdünk, gyakran erőteljesen, a rendelt célunk, hogy elnyerjük az üdvösséget. A természettörvény adja meg a választ a minden emberi lényt nyomasztó kérdésre: Mi az élet értelme? A természettörvény mutat rá, hogy az élet értelme, a rendelt célja - amit a görögök telosznak neveztek -, az üdvösség.

Ezért valahányszor aszerint cselekszünk, ami összhangban van a rendelt célunkkal, a létezésünk értelmével, helyesen cselekszünk, a természetünknek megfelelően. Ez olyan szembetűnően világos, hogy nehéz is ezt ennél tovább magyarázni.

A régi Baltimore-i Katekizmus mindezt az első kérdésében így foglalta össze: "Miért teremtett meg Isten?" Válasz: "Isten azért teremtett, hogy megismerjem, szeressem, szolgáljam, és boldog legyek Vele ezen a világon, és mindörökké a következőben." Ez a természettörvény, és minden, ami ebben segít, az erkölcsös. Bármi, ami eltérít minket a rendelt célunktól, a teloszunktól, erkölcstelen.

De az elmúlt század elején egy új filozófia, a "perszonalizmus" jött divatba, ami a figyelmet elfordította az objektív valóságról - és ezáltal az objektív erkölcsiségtől is -, és a szubjektív, saját magunk által meghatározott erkölcsiséget kezdte el erőltetni, a személyre alapozva - innen a "perszonalizmus" elnevezés.

Nagyvonalakban szólva, az objektív erkölcsiség jelenti azt az oldalt, amelyen az Egyház áll. A szubjektív erkölcsiség az az oldal, ami ellenkezik az Egyházzal. Az abortuszt véve példának: az objektív erkölcsiség azt mondja, hogy amit benne csinálsz - meggyilkolsz egy gyermeket - erkölcstelen. A szubjektív erkölcsiség eközben azt mondja: "Ez az én testem, tehát én döntök róla."

A különbség e megközelítések között teljesen világos. Ezért amikor a világ elkezdte az erkölcsiségének alapjait a természettörvényről a perszonalizmusra helyezni, a különböző egyházi embereknek fel kellett volna állniuk, és megvédeniük a természettörvényt - amit nem tettek meg. Ehelyett annak bukott próbálkozásában, hogy lépést tartsanak a világ lelkületével, a különböző egyháziak megpróbálták megkeresztelni a perszonalizmust, és befogadni azt az Egyházba. Ez pedig véget nem érő káoszt okozott.

Ötven évvel Boldog VI. Pál mérföldkőnek számító, a születésszabályozásról szóló Humanae Vitae enciklikájának kiadása után a helyzet tarthatatlanná vált. Az Egyház minden fronton hátrál, fenntarthatatlan demográfiai mutatókat produkál, ami a Nyugaton csakhamar a kihalás szélére fogja sodorni. A logikát az érzések váltották fel, az értelmet az érzelmek, és egy olyan teremtmény számára, mint az ember, aki az igazságra - a keresésére és elfogadására - van beállítva, ez nem fenntartható dolog.

Sok katolikus ma azt kérdezi "Mi okozta az Egyház romlását?". A válasz erre: a természettörvény feladása. Őrületet hozott a katolikus élet minden területén: a liturgiában, a szentségekben, a hódolati formákban - mindenhol. Ez pedig azért van, mert a rossz filozófia rossz teológiához vezet, ami pedig rossz erkölcsiséget eredményez, és végül a pokolba visz.