LÁTHATÓ KRISZTUSOK

- Bármilyen közéleti dologról kérdezik, az Egyház tanításával válaszol. Ki sem derül a véleménye.
- Hogyne derülne ki.
- Ezt hogy érted?
- Együtt lélegzik az Egyházzal. Az Egyház tanítása a véleménye.

Ilyesféle párbeszéd zajlott köztünk, amikor 2017-ben interjúztunk Raymond Leo Burke bíborossal [1][2] (a képen). Pedig volt, amiben megkerülhetetlenül a bíboros atya véleményét kérdeztük. Nem válaszolt. Van, akinek még a csendje is tanítás.

A pap látható Krisztus a világban. A világban van, de nem a világból van. Felszentelve elhal, hogy sok termést hozzon (vö. Jn 12,24; Presbyterorum Ordinis 15. [3]).

A papban Krisztus tanít. A papban Krisztus keresztel, áldoztat, oldoz fel bűneinkből. Benne Krisztust látjuk - hívők akarva, hitetlenek akaratlanul, de mindketten egyaránt.

Amikor Hodie atyát nyilatkozni hívják, őbenne Krisztust hívják. Ha reklámoz vagy tüntet, benne Krisztust reklámozni vagy tüntetni látják. Ha saját véleményt közöl - sajtóban vagy szószékről -, lehetetlenre tör: ha átmenetileg is, de Krisztustól és Egyházától igyekezne leválasztani magát. És ami még rosszabb: az Ő látható tekintélyükkel láthatatlanul Őeléjük helyezné magát.

A hitünkből szólunk, amikor azt mondjuk: nem vagyunk kíváncsiak a papjaink közéleti véleményére. Sem a szószékről, sem írott vagy audiovizuális médiumból. Hitvallás lenne az Egyháztól, ha választásokon szavazniuk sem lenne szabad. De isteni kegyelem, ha általuk Krisztus és Egyházának tanítása választásokat döntene el, és ha kell, kormányokat döntene meg.

2017-ben az Egyház egyik bíborosától értettük meg, hogy ami itthon furcsának, szinte lehetetlennek hat, máshol természetes, megélt (katolikus) tanítás. Deo gratias!

Hivatkozások:

[1] A Katolikus Válasz exkluzív interjúja Raymond Burke bíborossal: Első rész, Második rész.

[2] Cikkeink Raymond Burke bíborosról

[3] A II. Vatikáni Zsinat, "Presbyterorum Ordinis" dekrétum a papi szolgálatról és életről, 15. rész:

"15. A papok szolgálatához legszükségesebb erények közé tartozik a léleknek az a készsége, hogy ne a maguk akaratát keressék, hanem mindig annak akaratát, aki küldte őket. Az az isteni mű ugyanis, amelynek megvalósítására a Szentlélek szánta őket, meghalad minden emberi erőt és bölcsességet, mert Isten "azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket" (1Kor 1,27). Krisztusnak igaz szolgája tehát saját gyöngeségének tudatában alázatosan dolgozik, azt keresvén, ami Istennek kedves, s mintegy a Lélekhez kötötten[121] annak az akarata vezeti mindenben, aki minden embert üdvözíteni akar; ezt az akaratot mindennapi teendőiben fölismerheti és teljesítheti is, ha alázatosan szolgál mindazoknak, akiket munkakörében és élete sokféle eseménye által rábízott az Isten.

Mivel a papi szolgálat magának az Egyháznak szolgálata, csak az egész test hierarchikus közösségében végezhető. A pásztori szeretet tehát arra ösztönzi a papokat, hogy e közösségben cselekedvén saját akaratukat az engedelmesség által adják oda Isten és a testvérek szolgálatára, azáltal, hogy hittel elfogadják és végrehajtják mindazt, amit a pápa, saját püspökük vagy más elöljárójuk parancsol vagy ajánl; a rájuk bízott legszerényebb vagy legszegényebb munkakörben is örömest hozzanak áldozatot, sőt magukat is teljesen áldozzák föl. Ily módon megőrzik és megerősítik a szükséges egységet azokkal, akik testvéreik a szolgálatban, főképpen pedig azokkal, akiket az Úr egyházának látható vezetőivé rendelt, és Krisztus testének építésén dolgoznak, mely "a különféle ízületek összetartása által" növekszik. Ez az engedelmesség, mely Isten fiainak érettebb szabadságára vezet, természeténél fogva megkívánja, hogy amikor a papok munkájuk közben a szeretet sürgetésére és az Egyház érdekében bölcs megfontolásokkal új utakat keresnek, bizalommal terjesszék elő elgondolásaikat, és bátran hozakodjanak elő a rájuk bízott nyáj szükségleteivel; legyenek azonban mindig készen arra, hogy azok ítéletének vessék alá magukat, akik Isten Egyházának kormányzói.

Ezzel az alázatossággal és ezzel a felelős és önkéntes engedelmességgel a papok Krisztushoz válnak hasonlóvá, hiszen ugyanaz a lelkület van bennük, amelyik Krisztus Jézusban volt, aki "szolgai alakot öltött, kiüresítette magát és engedelmeskedett mindhalálig" (Fil 2,7--8), s ezzel az engedelmességgel győzte le és váltotta meg Ádám engedetlenségét az Apostol tanúsága szerint: "Ahogy egy embernek engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, meg is igazultak egynek engedelmességéért" (Róm 5,19)."