Máté evangéliumában Jézus ezt mondja az utolsó ítéletről (ld. Mt 25,31-46):

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának hivatalos szentírásmagyarázata ehhez az evangélumi részhez az alábbi kommentárt fűzi:

[Mt 25,31-46] A beszédnek ez a zárása, ami Máté evangéliumának sajátja, az utolsó ítéletet ábrázolja, ami a második eljövetellel érkezik el. Jóllehet gyakran "példabeszédnek" mondják, valójában nem az, mivel az egyedüli példázatos elemek benne az Emberfia pásztorként, az igazak és a gonoszak juhokként és kosokként való ábrázolásai (Mt 25,32-33). Az ítélet kritériuma az irgalmasság cselekedetei lesznek, amelyeket Jézus legkisebb testvéreivel szemben cselekedtek (Mt 25,40). Nehéz és fontos kérdés annak megállapítása, hogy kik ezek a legkisebb testvérek. Vajon mindazok, akik éhséget, szomjúságot, vagy mást szenvednek (Mt 25,35-36), vagy a szenvedőknek csak egy meghatározott csoportja? A szakértők válaszai megoszlanak ebben, és mindkét oldal mellett lehet érveket felhozni. Félretéve azonban azt a problémát, hogy mi lehetett a Máté által beszerkesztett eredeti szöveg értelme, úgy tűnik, hogy erősebb érvek szólnak amellett, hogy az evangélista szerint a szenvedők a keresztények, valószínűleg azok a küldetésüket teljesítő keresztények, akikre az evangélium hirdetése hoz szenvedést. Az ítélet kritériuma a nemzetek számára az lesz, hogyan bánnak azokkal, akik Jézus üzenetét viszik el a világba, vagyis végső soron az, ahogy magát Jézust fogadják vagy elutasítják; vö. Mt 10,40: "Aki titeket befogad, engem fogad be".

(Kép: Michelangelo "Az Utolsó Ítélet" freskója a Szixtusi Kápolna falán, részlet)