Az afrikai kontinens Egyházának aktuális kérdéseit vizsgálják azon a konferencián, amit március 22-e és 25-e között, ezen a héten tartanak Rómában. Az amerikai Notre Dame Egyetem Global Gateway központja által szervezett konferencia az "Afrikai keresztény teológia: Emlékezés és küldetés a 21. század számára" címet viseli.

A Crux katolikus magazin hétfőn interjút készített a konferencia főszervezőjével, a nigériai teológus Paulinus Odozor atyával, aki egyben az amerikai Notre Dame Egyetem tanára is. Az interjú legfőbb kérdései Ferenc pápa Amoris Laetitia posztszinodális apostoli buzdításának afrikai fogadtatását, és az újraházasodott elváltak áldoztathatóságát boncolgatták. Ahogy Odozor atya elmondta: Afrikában az Amoris Laetitia által generált vita az újraházasodottak áldoztathatóságáról máris lezárásra került - szimpla nemleges válasszal.

Paulinus Odozor atya (kép: University of Notre Dame)

Az interjú ezzel kapcsolatos részét idézzük:

Beszéljünk arról, miben különbözik az Egyház Afrikában attól, amilyen az Egyház a Nyugaton. Jelenleg a Nyugat leragadt az Amoris Laetitia körüli vitáknál, különösen abban a kérdésben, hogy vajon az elvált és újraházasodott katolikusok részesülhetnek-e szentáldozásban. Olyasmi ez egyáltalán, ami iránt Afrika érdeklődést mutat?

A probléma a Nyugattal az, hogy leszűkíti a dolgokat, leegyszerűsítve egy ilyen szöveget egy vagy két kérdésre. Újra elolvasva az Amoris Laetitiát, ahogy épp azt olvastam az ideutam során a repülőn, elcsodálkoztam a hihetetlen gazdagságán. Mi, Afrikában, néha elcsodálkozunk azon, ahogy a nyugati katolicizmus felkap mindössze egy témát, és azzal foglalkozik, anélkül, hogy tekintettel lenne a teljes kontextusra. Ez szörnyű és utálatos lehet... Még ha vita folyik is az újraházasodott elvált katolikusokról és a szentáldozásról, nem szabadna kivenni azt a kontextusából.

Ezt a konkrét kérdést nézve, hogy vajon azok, akik elválnak és az Egyházon kívül újraházasodnak, áldozáshoz járulhatnak-e - fontos kérdés ez Afrikában?

Nem, mert ezt a kérdést már rég lezártuk. Nem járulhatnak.

És mindenki egyetért ebben?

Mindenki egyetért ebben.

Igaz ez egész Afrikára? Ugyanaz lenne a válasz például Dél-Afrikában, mint Nigériában?

Azt gondolom. Lényegében Afrikában problémánk nem a válásokkal, újraházasodásokkal, és a katolikusok szentáldozásával van. A mi problémánk az, hogy mit kezdjünk a többnejűséggel, a többnejű családokkal, és hasonlókkal. Ha rendes plébániakerületekbe mész Afrika legnagyobb részén, azt fogod látni, hogy azok az emberek, akik olyan helyzetben vannak, amiről ön beszél, nem is járulnának szentáldozáshoz, mert már elfogadták, hogy ezek a szabályok. Ez nem ügy, különösen annak fényében, hogy az embereknek már van lehetőségük megvizsgálni a házasságukat [egyházi eljáráson keresztül], és feltenni a kérdést, hogy az érvényesen lett-e megkötve. Ha érvényesen lett megkötve, úgy, nos... így jártak!

Az interjú további részeiben Ozodor atya arról is beszélt, hogy az afrikai Egyház legnagyobb ereje az emberekben van. "Az emberek a legnagyobb értékeink, élettel teli emberek Johannesburgtól Afrika bármely más részéig. Az emberek azok, és a hitük. Valahányszor kevésnek érzem a hitemet, csak annyit kell tennem, hogy pénzt szerzek, hogy jegyet vehessek Afrika bármely országába!" - mondja az atya.

A kihívások tekintetében az atya azt mondja, szükség lenne az evangelizáció egy "második hullámára". "Az Egyesült Államok több száz katolikus főiskolával és egyetemmel rendelkezik, Afrikának pedig szintén ilyen intézményekre van szüksége. Az első evangelizáció már megtörtént, de egy második hullámra lenne szükség, ami egyaránt intézményi és intellektuális feladat. ... Az afrikai kereszténységnek és az afrikai katolicizmusnak szilárd alapot kell adnunk a gondolkodásban, szilárd teológiai alapot."