Április 10-én egy új videóinterjút közölt az Infovaticana weboldal Raymond Burke bíborossal, az Apostoli Szignatúra korábbi prefektusával, aki jelenleg (legalábbis címében) a Szuverén Máltai Lovagrend Ferenc pápa által megbízott patrónus bíborosa, és aki ezzel egyidőben - a Hittani Kongregáció megbízásából - jelenleg Guam szigetén tölti kánonjogászi kiküldetését, hogy bíróként működjön közre Guam érsekének állítólagos szexuális visszaélését vizsgáló eljárásban.

Az interjú szövegének magyar fordítását oldalunkon több részletben közöltük. Mivel az interjú eleje kizárólag az Egyesült Államok belpolitikai kérdéseivel foglalkozik (Burke bíboros az Egyesült Államok püspöki konferenciájának tagja), a fordításunkból ezt a részt kihagytuk. Szintén kihagytunk e mostani, befejező részből néhány közbülső kérdést, amelyek témája Magyarországon ismeretlen, a bíboros pedig rájuk érdemben válaszolni sem tud.

Az interjú teljes szövege és videóanyaga, angol nyelven, az Infovaticana weboldalon megtekinthető.

Az interjú első része a dubiáról, és második része a Máltai Lovagrendről és a jezsuita generálisról.

***

VatiLeaks: A kiszivárogtatások 1000 lakásról beszélnek szerte Rómában, amik a Szentszék tulajdonában vannak. Ön is úgy hiszi, hogy az, hogy az Egyház a legnagyobb ingatlantulajdonos az Örök Városban, hiteltelenné teszi az ő evangéliumi üzenetét?

Mindenekelőtt, nem ismerem az igazságot ezzel kapcsolatban. Amit mondanék, az ez: nem hiszem, hogy ha az Egyház ingatlantulajdonnal bír, az elvenné a hitelességét - ehelyett az, ahogyan az Egyház az ingatlanokat kezeli, van kihatással a hitelességére. Ami azt illeti, mindezt a tulajdont az Egyház sok jó célra használhatja, de a kezelésük szigorúan az egyházi törvények szerint kell, hogy történjen. Nem azt mondom, hogy most nem ez történik, de számomra az egyetlen botrány az lenne, ha valamilyen módon ezeket a javakat nem helyesen kezelnék.

A vatikáni diplomácia rengeteget változott az elmúlt években. Hogyan értékeli, hogy a Szentszék "házastársként" kezelte Luxemburg elnökének homoszexuális szeretőjét?

Azt gondolom, valamit tenni kell, hogy megváltoztassuk azt a képet, amit az ilyen lépések a nyilvánosságban kialakítanak. A múltban a Szentszék egyszerűen rendkívül diszkrét és tiszteletteljes módon visszautasította, hogy ilyet megengedjen. Vissza kell térnünk ehhez, mert nyíltan megengedni ezt azt a nagyon határozott benyomást kelti, hogy a Szentszék ma már jóváhagyja az ilyen szituációkat. Úgyhogy ezt világossá kell tenni. Azokra a feltételekre is gondolok, amik alapján megválogatják, hogy kiket hívnak meg hivatalosan, hogy a Szentszék konferenciáin beszédet mondjanak. Nem értem, hogy olyan embereket, akik nyíltan az Egyház és tanítása ellen vannak, hogyan lehet meghívni ilyen konferenciákra.

Mint például Paul Ehrlich-et...

Pontosan, Paul Ehrlich-et. Tökéletes példa.

...

Sarah bíboros két fenyegetésre hívta fel a figyelmet: az iszlámra és a genderre. Mit gondol, képes az iszlám az együttélésre a nyugati világban?

Osztom Sarah bíboros aggodalmát. Ez a mai kor két nagy fenyegetése. Erős meggyőződésem az is, hogy az oktatás az egyik legjobb mód a kezelésükre. Biztosítanunk kell, hogy az iskoláinkban és az egyetemeinken az igazságot tanítsák. Mind magáról az emberi természetről, mind az egész gender kérdésről - ami egy meghatározott ideológia teljesen mesterséges kreálmánya. És hogy az iszlámról is az igazságot tanítsák. Az iszlám természete, hogy az uralom egy formája. A saját hiedelmei vagy elvei szerint kívánja uralni a világot. És Allahról is. Allah alakja a Koránban és más muszlim írásokban teljességgel különbözik a zsidó-keresztény hit Istenétől.

Mi oka van a katolikus családoknak reménykedni a mai világban, amit a halál kultúrája jellemez, és ahol a genderideológiát tartják az egyetlen igazságnak az emberről?

Természetesen van ok reménykedni, mert Krisztus mindig biztosítja a kegyelmét az egyéneknek és a családoknak. És ez az egész helyzet megváltoztatható az egyéneken és a családokon keresztül. Jelenleg rengeteget utazom a világ különböző részeire. Amerikában, és bárhol, ahová megyek, jó fiatalokat és jó fiatal családokat találok, és más családokat is, akik talán nem fiatalok, de nagyon elkötelezett katolikus családok. Ez reményt ad nekem, mert minél inkább bátorítani tudjuk egymást a Jézus Krisztus iránti hűségre, annál inkább átalakíthatjuk a világot.

Milyen tanácsot adna ezeknek a katolikus családoknak, akik azt szeretnék, ha a gyermekeik szabadságban nőhetnének fel?

Azt tanácsolnám, hogy tegyék az imádságot, különösképpen a szentáldozást és a szentgyónást a családi életük központjává; hogy ügyeljenek nagyon arra, hogy a gyermekeiket az Egyház tanításaira és az erkölcsi törvényre világosan megtanítsák; harmadrészt pedig hogy működjenek együtt más családokkal, bátorítsák egymást, és váljanak a jó nagyszerű erőivé a világban.

A pápa egy közleményt adott ki arról, hogy mostantól kezdve azok az esküvők, amelyeket az SSPX papjai celebrálnak, jóváhagyást kapnak.

Ezt még nem olvastam. Ez egy nagyon jelentős lépés a Szentatya részéről, és azt is jelzi, hogy valamilyen módon megbékélés kell, hogy legyen az SSPX-szel, mert alapvetően amit a pápa mond, az az, hogy a papok ebben a társaságban, amikor házasságkötés tanúi, joghatóságot gyakorolnak a római katolikus egyházban. Úgyhogy ez nagyon érdekes.

Ön szerint a személyi prelatúra helyes útja a megbékélésnek?

Úgy hiszem, nagyon hatékony útja lehet a megbékélésnek.

Nagyszerű hír lenne?

Igen. Imádkozom érte, és reménykedem, hogy megvalósul. De a megbékélést természetesen közös egyetértésre kell alapozni. Nem lehet egyszerűen csak akarni. Más szóval, ha nincs közös egyetértés, úgy a megbékélésünk csak különféle konfliktusokat és nehézségeket eredményez majd. Bizonyosak kell, hogy legyünk abban, hogy közös egyetértés van mindazokban a kérdésekben, amikkel a múltban az SSPX bírt az Egyházzal, a Szentszékkel, és a katolikus egyház irányvonalával kapcsolatban.