Szent Ferenc és a Fratelli tutti
2023. május 04. írta: Katolikus Válasz

Szent Ferenc és a Fratelli tutti

4i4rq7duobd65orm77n744puva.jpgKezdőkép: Ferenc pápa aláírja a "Fratelli tutti" kezdetű enciklikáját Assisi Szent Ferenc sírja fölött, 2020. október 3-án (forrás: Vatican Media).

Az alábbiakban kommentár nélkül idézzük Ferenc pápa Fratelli tutti ("Mindnyájan testvérek") kezdetű enciklikájának Assisi Szent Ferenc vallási toleranciáját bemutatni hivatott részét. Azután Szent Ferenc Regula non bullata szabályzatának az enciklika által hivatkozott részét mellékeljük, teljes kontextusában. Végül Szent Ferenc Al-Kámil szultánnál tett látogatásának történetét idézzük Ferenc Szent Bonaventura által írt életrajzából (Legenda Maior).

***

Részlet Ferenc pápa "Fratelli tutti" enciklikájából:

Határok nélkül


3. Van Szent Ferenc életében egy epizód, amely megmutatja szíve határtalan nyitottságát, amely képes túllépni a származás, a nemzetiség, a bőrszín vagy a vallás miatti különbségeken. Az Al-Kámil szultánnál tett egyiptomi látogatása a szegénység, a nélkülözés, a távolság valamint a nyelvi, kulturális és vallási különbségek miatt jelentős erőfeszítésébe került. Ez a keresztes háborúk által fémjelzett történelmi pillanatban megtett utazás még inkább megmutatta annak a szeretetnek a nagyságát, amit élni szeretett volna, s amellyel mindenkit magához kívánt ölelni. Urához való hűsége arányban állt fivérei és nővérei iránti szeretetével. A nehézségek és veszélyek tudatában Szent Ferenc ugyanazzal a magatartással indult el, hogy találkozzék a szultánnal, amelyet tanítványaitól is megkívánt, tudniillik, hogy ne tagadják meg saját identitásukat: "Ha szaracénok vagy más hitetlenek közé mentek, (...) ne pereskedjetek és ne versengjetek, hanem Istenért legyetek alárendeltjei minden emberi teremtménynek."[3] Abban a helyzetben mindez rendkívüli követelménynek számított. Megdöbbentő számunkra, hogy Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt az agresszió és versengés minden formájának kerülését ajánlotta, és azt kérte, hogy a testvérek éljenek alázatos és testvéri "alárendeltségben" – még azokkal is, akik nem osztoznak a hitükben.

4. Ferenc nem a hittételek erőltetésével folytatott dialektikus küzdelmet, hanem Isten szeretetét közvetítette. Megértette, hogy "Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, Istenben marad és Isten is őbenne" (1Jn 4,16). Így lett termékeny atya, aki elindította a testvéri társadalom álmát. "Csak az válik ugyanis igazán atyává, aki elfogadja, hogy eleven valóságukban kell közelednie másokhoz; nem azért, hogy megváltoztassa, hanem hogy segítse őket egyre inkább önmagukká válni."[4] A korabeli, őrtornyokkal és várfalakkal teli világban a városok a gazdag családok között dúló véres háborúk színterei voltak, miközben a perifériára kirekesztettek nyomortanyáinak száma egyre növekedett. Ferenc elsajátította a valódi békét, megszabadult a vágytól, hogy másokon uralkodjék, egy lett az utolsók közül, és harmóniában akart élni mindenkivel. A következő oldalak neki köszönhetők.

Hivatkozások:
[3] Assisi Szent Ferenc, Regula non bullata, 16, 3,6: FF 42–43
[4] Leclerc, Eloi OFM, Exilio y ternura, ed. Marova, Madrid 1987, 205.

(Forrás: katolikus.hu; Dr. Diós István fordítása, Szent István Kiadó 2021.)

Részlet Assisi Szent Ferenc "Regula non bullata" szabályzatából:

XVI. fejezet: Azokról, akik a szaracénok és más hitetlenek közé mennek


Az Úr azt mondja: "Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok." (Mt 10,16). Ezért hát valamennyi testvér, aki isteni sugallatra a szaracénok és más hitetlenek közé kíván menni, menjen az elöljárója és szolgája engedélyével. Az elöljáró, ha alkalmasnak látja őket elküldeni, engedélyt adhat rá és nem kell ellenállnia, mert az Úrnak tartozik majd elszámolással, ha nem helyes ítélet szerint jár el ezügyben vagy másban.

Ami azokat a testvéreket illeti, akik odamennek, lélekben kétféleképpen élhetnek a szaracénok és hitetlenek közt. Az egyik mód az, ha nem bocsátkoznak vitába és szóváltásba, hanem "alárendelik magukat minden emberi teremtménynek Istenért" (Tit 3,2; 2Tim 2,14) és megvallják keresztény voltukat (1Pt 2,13). A másik mód az, hogy hirdetik Isten Igéjét, ha azt látják Isten tetszése szerint valónak, azért, hogy [a hitetlenek] higgyenek a mindenható Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, mindenek Teremtőjében, a Megváltóban és Megmentőben, és hogy megkeresztelkedvén kereszténnyé legyenek, mivelhogy "senki se léphet be Isten országába, hacsak nem születik újjá vízből és Szentlélekből" (Jn 3,5).

Mindezeket és más Isten tetszése szerint valókat azért hirdethetik nekik és másoknak, mert az Úr azt mondja az Evangéliumban: "Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32). "Aki azonban szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya dicsőségében." (Lk 9,26)

(Forrás: Assisi Szent Ferenc, Regula non bullata, 16, 1-8.; A KV Blog saját fordítása az angol nyelvű szöveg alapján, ld. franciscantradition.org.)

Részlet Szent Bonaventura Szent Ferenc élete (Legenda Maior) című művéből:

assissi.jpg

(Kép: Domenico Ghirlandaio, Freskó Szent Ferenc életéről, Sassetti-kápolna, Santa Trinita Bazilika, Firenze, Olaszország, 1485.)

A szeretet tüze lelkét a vértanúság után harmadízben is felajzva, megkísérelte, hogy a pogányok közé megy és a Szentháromság hitének terjesztéséért vérét ontja. Megtérésének 13. évében tehát Szíria felé vette útját és magát sok veszedelemnek tette ki, hogy Babilónia szultánja elé állhasson. A keresztények és szaracénok közt ádáz háborúskodás folyt. Az ellenséges csapatok tábora úgy volt elhelyezve, hogy a kölcsönös egymáshoz menetel életveszedelmet jelentett. A szultán (Melek-el-Kamel) ugyanis kegyetlen rendeletet adott ki. E szerint minden keresztény fejéért bizánci arany volt a jutalom. Ferenc, Krisztusnak ez a rettenhetetlen katonája, azt remélte, hogy hamarosan eléri célját. Mitsem félve a haláltól és a vágytól égve, rászánta magát az útra. Előzetes imádsággal az Úrban megerősödött, s bízvást énekelte a prófétával: "Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól sem, mert te velem vagy." (Zsolt 23,4)

Illuminát testvér társaságában, aki a világosság és erényesség embere volt, útra kelt. Közben két szembejövő báránykát vett észre, amelyeknek láttára fölvidulva így szólt társához:
- Testvér, bízzál az Úrban, mert bennünk megy teljesedésbe az Evangélium szava: "Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé." (Mt 10,16)
Tovább haladva, szaracén katonákkal találkoztak szembe, akik mint a bárányokra rajtaütő farkasok, Isten szolgáit elfogták, vad kegyetlenséggel, megvetéssel és gyalázkodásokkal illették, ütlegelték és megbilincselték.

Sok kínzatás után az isteni Gondviselés akaratából végülis az Isten emberének kívánsága szerint a szultán elé vezették őket. Ennek kérdésére, hogy ki, miért és hogyan küldte őket és miképpen jutottak hozzá, Ferenc bátran felelte, hogy nem ember, hanem a fölséges Isten küldte őt, hogy neki és népének megmutassa az üdvösség útját és hirdesse az igazság evangéliumát. Majd aztán akkora következetességgel és lelki erővel és olyan buzgósággal hirdette az említett szultánnak a háromegy Istent és mindenek Üdvözítőjét, Jézus Krisztust, hogy benne megvilágosodott és igazán teljesedésbe ment az Evangélium szava: "Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek." (Lk 21,15)

A szultán Isten emberének csodás lelki buzgalma és erénye láttán szívesen hallgatta őt és időtöltésül magánál tartotta. Krisztus szolgája pedig felsőbb megvilágosításra így szólt:
- Ha népeddel együtt Krisztushoz akarsz térni, az ő szerelméért szívesen maradok veletek. Ha azonban habozol Krisztus hitéért Mohamed törvényétől megválni, parancsold, hogy gyújtsanak igen nagy tüzet és én papjaiddal belelépek, hogy így is meglásd, melyik hitet kell méltán bizonyosabbnak tartanod.
Erre a szultán így válaszolt:
- Nem hiszem, hogy papjaim valamelyike tűzbe menne, vagy bárminő kínzatásnak alávetné magát az ő hite védelmére.
Észrevette ugyanis, hogy papjainak egyike, komoly és idős férfiú, e szavak hallatára távozott színe elől.

A szent viszont így szólt:
- Ha megígéred, hogy te és néped Krisztus hitére térsz ha a tűzből sértetlenül jövök ki, egyedül is bemegyek a tűzbe. Az esetre, ha elégek, tudjátok ezt be bűneimnek. Ha pedig sértetlenül megőriz az isteni erő, ismerjétek el Krisztust, az Isten erejét és bölcsességét, az igaz Istent és mindenek üdvözítő Urát.
A szultán válaszában még erre a választásra sem mert ráállni, mert félt népének lázadásától. Mindazonáltal sok értékes ajándékkal halmozta el, amelyeket Isten embere, nem a hiú dolgok, de a lelkek üdvének szomjazója lévén, sárként megvetett. A szultán pedig ezt látva, csodálattal telt el, s még nagyobb tiszteletre gerjedt iránta. S bár nem tért át, vagy nem mert áttérni a keresztény hitre, kérte, hogy üdvösségéért fogadja el ajándékait a keresztény szegények és templomok javára. Ebbe azonban Krisztus szolgája, minthogy irtózott a pénz terhétől és a szultán lelkében nem vette észre az igazi jóindulat gyökerét, semmiképpen sem egyezett bele.

Mikor aztán látta, hogy célját annak a népnek megtérítése tekintetében nem érheti el, égi sugallatra elhagyta a pogányok területeit. Ilyenformán az isteni irgalom rendelkezésére és a szent férfiú érdemére csodálatosan az történt, hogy Krisztus barátja, bár a halált, amit Őérette egész erejéből keresett, de el nem ért, a vágyott vértanúságtól végkép mégsem esett el, amennyiben utóbb kiváltságosan elnyerte a (krisztusi) sebhelyeket. Ily módon később az isteni szeretet még jobban perzselt a lelkében, s még erősebben csapott ki testéből.

Ó, boldog férfiú, akinek testét bár a zsarnok vasa nem tépte, mégis hasonlít a megölt Bárányhoz! (Jel 5,12) Ó, mondom, valóban és egészen boldog ember, akinek lelkét bár az üldöző kardja nem rabolta el, de azért a vértanúság pálmáját sem veszítette el!

(Forrás: Szent Bonaventura, Szent Ferenc élete, vol. 2, 9, 7:2-9:5, p. 602-604; Berhidai Piusz fordítása alapján, Középkori Keresztény Írók 7. kötet, Szent István Társulat 2015; Stilisztikai javítások: KV Blog az angol nyelvű szövegváltozat alapján, ld. franciscantradition.org)

Kapcsolódó cikkeink:
- A Fratelli Tutti lábjegyzet-forradalma
- Lukács evangéliuma - pápai átiratban

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása