Belgium püspökei jóváhagyásukat adják arra, hogy azok az elvált katolikusok, akik szexuálisan aktívak (vagyis bűnbánat és feloldozás nélkül házasságtörést követnek el), a saját lelkiismereti döntésük alapján szabadon járuljanak szentáldozáshoz.

Május 24-én a belga püspökök egy pásztori körlevelet adtak ki holland és francia nyelven, amelyben olyan értelmezését adják Ferenc pápa Amoris Laetitia (AL) apostoli buzdításának, hogy az megengedi az elvált és újraházasodott katolikusok számára, hogy saját maguk döntsék el, részesülhessenek-e szentségekben vagy sem.

A püspökök kijelentik, hogy az AL 37. bekezdése a laikusokat azzal a joggal ruházza fel, hogy ilyen kérdésekben szubjektíve maguk döntsenek. "Arra vagyunk hívva, hogy formáljuk az emberek lelkiismeretét, és nem arra, hogy azt tőlük elvegyük vagy helyettesítsük a magunkéval. A megkülönböztetés folyamata nem vezet automatikus igenre vagy nemre, amit [az embereknek előre] kijelenthetünk."

A püspökök arra szólítják fel a lelkipásztorokat, hogy tartsák tiszteletben a laikusok döntését ebben a kérdésben, legyen bármi is az. "Megtörténhet, hogy valaki úgy dönt, hogy nem veszi magához az Oltáriszentséget. A legnagyobb tisztelet van bennünk egy ilyen döntés iránt. Az is lehetséges azonban, hogy valaki a lelkiismerete alapján úgy dönt, hogy magához veszi az Oltáriszentséget. Ez a döntés ugyanúgy tiszteletet érdemel."

A belga püspöki kar az AL 300. bekezdését úgy hivatkozza, mintha az alapján az Egyház valamennyi korábban rögzített útmutatása, ami a szentáldozáshoz járulással kapcsolatos, megszüntetésre került volna. "Ha figyelembe vesszük a konkrét helyzetek megszámlálhatatlan sokszínűségét, megérthetjük, hogy nem várhatjuk a szinódustól vagy ettől a buzdítástól, hogy új, általános kánonjogi szabályozást ad, ami valamennyi esetre vonatkoztatható."

Majd rögtön hozzáteszik: "Ezért nem rendelhető el, hogy valamennyi újraházasodott elvált szentáldozásban részesülhet, sem az nem rendelhető el, hogy valamennyien ki vannak zárva. Minden egyes személy útja a szükséges megkülönböztetést igényli, tudatos pásztori döntésként."

A püspöki kar azt írja, hogy az AL 305. bekezdéséhez fűzött 351-es lábjegyzet megnyitotta a lehetőséget az elvált párok számára ahhoz, hogy szentségekhez járuljanak, akkor is, ha úgy döntenek, hogy szexuálisan aktívak maradnak. "Az Amoris Laetitia világosan megnyitotta a lehetőséget az újraházasodott elváltak számára, hogy a szentségek segítségét fogadják."

A belga püspökök felhatalmazzák a laikusokat arra, hogy szubjektíve hozzanak meg ilyen döntéseket akkor is, ha ellentmondanak vele az Egyház által korábban kimondott objektív feltételeknek. A dokumentumban összesen négyszer hivatkoznak a személyes lelkiismeretre.

A javukra írandó ugyanakkor, hogy az útmutatásukban hivatkozzák Szent Pál korintusiaknak írt első levelét, amely - Pál szavaival - arra figyelmezteti a katolikusokat, hogy ne vegyék magukhoz az Oltáriszentséget halálos bűn állapotában:

Az apostoli időktől kezdve az Eucharisztia vétele valami nagyon komoly dolognak számított. Ahogy Pál rámutat a korintusi keresztényeknek írt első levelében: "aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből" (1Kor 11,27-28)

A pásztori körlevelet valamennyi egyházmegyés papnak elküldték. A levélben sehol nem említik, hogy valamennyi pásztornak erkölcsi felelőssége van abban, ha hagyja, hogy a rábízottak szentségtörő módon áldozzanak. Ezt a felelősséget Ezékiel könyve is hangsúlyozza, amikor arra figyelmeztet:

Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. (Ez 3,17-18)

A belga püspökök útmutatása nyílt ellentmondásban van az Amoris Laetitia azon értelmezésével, amit a Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Müller a buzdítás kiadása óta hangsúlyoz és képvisel, és ami értelmezést a prefektus Ferenc pápának is tulajdonít.

Mindez láthatóan semmiféle akadályt nem jelent abban, hogy egyre több ország püspöki kara adjon ki a prefektus értelmezésével ellentétes útmutatást az Amoris Laetitiára hivatkozva (a folyamatosan bővülő cikklistánkat erről lásd ITT és ITT). E püspöki karokat láthatóan az sem zavarja, hogy az útmutatásaik nemcsak az Egyház tanításával, de egymással is ellentmondásban vannak, ahogy a legkülönfélébb megfontolásokból a legkülönfélébb gyakorlatokra adnak engedélyt az újraházasodott elváltak áldoztatásával kapcsolatban.

Belgium (korábbi vezető, mára nyugalmazott) jó pásztora, André-Joseph Léonard érsek, még a 2015-ös családszinódus után (és hónapokkal az Amoris Laetitia 2016-os kiadása előtt), előre látva az Egyházat fenyegető veszélyt, úgy fogalmazott: "Nem értem, hogyan változhat a gyakorlat egyik országról a másikra, vagy egyik kontinensről a másikra. Rendkívül kockázatosnak tartom, hogy a nyugati országok szabadkezet kapjanak egy sokkal rugalmasabb gyakorlathoz. ... Ez nagy botrány lenne!". Majd figyelmeztetően hozzátette: egy ilyen zavar az (Amoris Laetitia által érintett) alapvető kérdésekben olyan gyakorlatokhoz vezet, amelyeket "ha egyszer bevezetünk és meghonosítunk, nagyon nehéz lesz majd helyrehozni".