1. A templom (a görög temenon-ból vagy a latin contemplor-ból): az a hely, amelyben Isten különösen jelen van. Jézus Szíve is templom: szentély, melybe Isten leszállt, s amelyben nemcsak lakik, de amellyel egyesült is. Azért a szó legigazibb értelmében „templom” ez a szív. Igazán „sancta sanctorum”, a „szentek szentje”, ahogy zsidó szóhasználat szerint a „legszentebb helyet” nevezték. Valódi szentély, melyhez képest Salamon és Heródes templomai éppúgy, mint a világ minden katedrálisa elenyészik. A legszentebb templom, mert a Legszentebbet zárja magába s mert a legtökéletesebb módon zárta magába: az állagi egyesülés által.
A zsidó templom legbelsejébe, a „szentek szentjébe” a főpapnak évenként csak egyszer volt szabad belépnie, mégpedig a nagy engesztelés, a jóm kippúr ünnepén; pedig ott csak a frigyszekrény volt jelen. Mekkora tisztelettel kell Jézus Szívéhez közelednünk, mint ama szent templomhoz, melyben Isten lakik s mely mégis állandóan tárva-nyitva áll előttünk!
2. Nekünk is „templomnak” kell lennünk, Isten szent templomának. „Nem tudjátok-e – int az apostol –, hogy az Istennek temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát megrontja, megrontja az Isten! Mert Isten temploma szent, ti vagytok az.” (1Kor. 3,16-17.) Tehát „dicsőítsétek meg és hordozzátok az Istent testetekben”, (1Kor. 6,20.) Isten temploma vagyunk a hit által, még inkább a megszentelő kegyelem meg a szeretet által. Ha híven ápoljuk magunkban Isten jelenlétének tudatát, egykor nemcsak mint „titokzatos Isten” lesz bennünk (Iz. 45,15), hanem újabb módon a boldogító istenlátás által is jelen lesz bennünk. (I. Kor. 13,12.)
Mily felemelő tudat: én templom vagyok, szent és sérthetetlen szentély, élő tabernákulum! Mily gonddal kell őriznem testemet-lelkemet, hogy e kitüntetésre mindig méltó legyek!
3. Hogy Isten szent templomává s méltó lakóhelyévé legyünk, arra éppen a Jézus Szíve-tisztelet a legjobb eszköz. Ez tanít meg Jézus személyének nagyrabecsülésére, az ő szeretetének megértésére, a benne bírt kincs és boldogság meleg átérzésére, a hűségre és bensőségre az ő szolgálatában, a folytonos lelki egyesülésre Azzal, aki nekünk kezdet és vég, Istenünk és földön-égen egyetlen igaz boldogságunk!
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
