A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.

Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi, hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az igazságáról.

A dogma sajátságai.
1. A dogma isteni eredetű, mert kinyilatkoztatást tartalmaz; az igazság kötelező erejével bír és lényegében változatlan, bár történeti megfogalmazásban jelenik meg.
2. Értelmezése bővülhet azáltal, hogy az Egyház hitében és a teológiában egyre világosabbá válnak az igazságok belső összefüggései (lásd: dogmafejlődés).
3. Mivel a dogma emberi szóval fejezi ki az Isten szavát, benne van a megtestesülés analógiája: isteni és emberi elemet hordoz.
4. Amikor a dogmákat a kinyilatkoztatáshoz vezetjük vissza, azon a nyilvános kinyilatkoztatást értjük, amelyet a Szentírás és a szenthagyomány közvetít, nem pedig magánkinyilatkoztatást.

A dogma elfogadása.
A dogmákat isteni hittel és egyházi hittel kell elfogadni, de ügyelni kell arra is, hogy a tanítóhivatal által meghatározott tétel tartalmilag nem mindig határolható el könnyen a keresztény hit összefüggéseiben benne levő, de részleteiben még nem körülírt tételektől. Ezért a hit gyakorlatilag nem korlátozható csupán a kimondott dogmákra, hanem arra is ki kell terjednie, ami a dogmákkal szorosan összefügg, vagy ami azoknak előfeltétele.

Szempontok a dogmák értelmes elfogadásához.
1. Az Egyház valamely dogmája azt mondja ki, amit az Egyház hisz, mint Istentől kapott tanítást, és amit az Egyház élő hagyománya mindig is vallott. A megfogalmazó egyházi tekintély éppen ezt a maradandóságot és végérvényességet hangsúlyozza benne. Az Egyház azért érzi hivatottnak magát az ilyen tekintélyi kijelentésekre, mert egyrészt a kinyilatkoztatás Jézus halálában és föltámadásában megkapta a teljességét, másrészt eljött a Szentlélek, az Igazság Lelke, hogy az Egyházat elvezesse a teljes igazságra.
2. A hittétel az isteni titkot érzékelteti, arról akar annyit mondani, amit az emberi értelem fölfog. Azt soha nem választja el a magát közlő Isten személyétől. Viszont a misztérium miatt itt állandóan kísért a fogalomképzés és a szakkifejezés gondja. A kifejezéseket az Egyház mindig a saját korából veszi, azért azok alá vannak vetve történelmi változásnak. A dogmatikai kijelentés értelme nem változhat. Minden visszatekintésnél azt kell nézni, hogy a meghatározás annak idején mit akart a kinyilatkoztatásból tételbe foglalni.

A  KATOLIKUS EGYHÁZ DOGMÁI ÉS HITIGAZSÁGAI 

I. AZ EGY ISTENRŐL.

a) Isten megismeréséről.
1. Az igaz Isten a műveiből a természetes ész világosságánál megismerhető.
2. A természetes ész segítségével az ember nem képes intuitív módon megismerni Istent, azaz nem képes Isten látására emelkedni.
3. Van hívő istenismeret. Ez az istenismeret nem intuitív.

b) Isten létéről.
1. Isten a magától való lét (biztos).
2. Isten végtelenül tökéletes.
3. Isten fölfoghatatlan.
4. Isten kimondhatatlan.
5. Isten egy.
6. Isten teljesen egyszerű szellem.
7. Isten teljesen változhatatlan.
8. Isten örökkévaló.
9. Isten mérhetetlen és mindenütt jelen van.

c) Az isteni értelemről.
1. Isten abszolút élet.
2. Isten végtelen értelem.
3. Isten teljesen ismeri önmagát (biztos).
4. Isten tökéletesen ismeri mindazt, ami rajta kívül van.
5. Isten ismeri az összes lehetőséget (biztos).
6. Isten ismeri a föltételesen bekövetkező szabad tetteket (biztos).
7. Isten tudása azonos a létével (biztos).
8. Isten az abszolút igazság (biztos).
9. Isten az abszolút bölcsesség (biztos).
10. Isten az abszolút szépség (biztos).

d) Az isteni akaratról.
1. Isten akarat.
2. Az isteni akarat abszolút.
3. Isten szeretetének első és formális tárgya önmaga.
4. Isten szereti mindazt, ami rajta kívül van.
5. Az erkölcsi rosszat, a bűnt Isten nem akarja, sem önmagáért, sem más kedvéért, csak megengedi.
6. Isten kifelé való tevékenységében szabad.
7. Isten mindenható.
8. Isten a mindenségnek föltétlen ura (biztos).
9. Isten abszolút szent.
10. Isten abszolút jóságos.
11. Isten abszolút igazságos.
12. Isten abszolút igazmondó és hűséges.

II. A SZENTHÁROMSÁGRÓL.

1. Egy Istenben három személy van: Atya, Fiú, Szentlélek.
2. Istenben két immanens, örök és szubsztanciális eredés van: a Fiú születése az Atyától, s a Szentlélek származása az Atyától és a Fiútól.
3. A Fiú születése az isteni értelem, a Szentlélek származása az isteni akarat tevékenysége (biztos).
4. Istenben négy reális vonatkozás van.
5. A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak.
6. Istennek kifelé ható tevékenysége mind a három személy közös birtoka, vagyis nem személyi, hanem lényegi isteni tevékenység.
7. Vannak szentháromsági küldések.
8. A Szentháromság tana a szó szoros értelmében vett hittitok (majdnem dogma).

III. A TEREMTÉSRŐL.

a) A teremtésről általában.
1. Isten teremtette a világot.
2. A világ teremtése kizárólagosan Isten tevékenysége.
3. Isten a világot örök teremtői eszméi szerint alkotta meg (biztos).
4. A teremtés ténye Isten szabad tette.
5. Isten örök teremtő tevékenységgel úgy teremtette a világot, hogy a világ időben kezdődött.
6. Isten az egyszer megteremtett világnak a létét mindenható tevékenységével állandóan fönntartja (kat. igazság).
7. Minden teremtmény minden tevékenységében rászorul Isten teremtői együttműködésére (ált. nézet).
8. A világ elsődleges célja Isten; másodlagos célja az értelmes teremtmények boldogsága (biztos).
9. Isten a világot egészében és részeiben hatékonyan irányítja célja felé.

b) Az angyalokról.
1. Vannak angyalok.
2. Az angyalok teremtmények.
3. Az angyalok az időben, ill. az idővel jöttek létre.
4. Az angyalok tiszta szellemek.
5. Az angyalok mind Isten boldog színelátására voltak hivatva, ezért megfelelő kegyelemben részesültek (biztos).
6. Természetfölötti állapotuk véglegesülése előtt az angyaloknak próbát kellett kiállniuk (biztos).
7. Azok az angyalok, akik a próbát kiállták, nyomban Isten boldogító színelátására jutottak (biztos).
8. A végítéletekig a jó angyalok Isten akaratából részt vesznek a világ kormányzásában (biztos).
9. A jó angyalok gondját viselik az embernek.
10. Minden hívőnek van őrangyala (majdnem dogma).
11. Minden embernek van őrangyala (biztos).
12. A jó angyalokat vallásos tisztelet illeti meg (majdnem dogma).
13. Az angyalok egy része a próbát nem állta ki és végleg elfordult Istentől.
14. A bukott angyalok bűne a kevélység volt (biztos).
15. A bukott angyalok nyomban a bűn után visszavonhatatlanul a kárhozatra jutottak (biztos).
16. Az ős- és eredeti bűn következtében a sátánnak és angyalainak bizonyos hatalma van az emberek fölött.

c) Az emberről.
1. Isten teremtette az első emberpárt test és lélek szerint.
2. Az első emberpár test szerint is közvetlenül Isten teremtő tevékenységének köszöni létét (biztos).
3. Ádámtól és Évától származik az egész emberi nem (majdnem dogma).
4. Az emberi lélek testet megelőző létéről szóló tanítás tévedés (majdnem dogma).
5. Minden egyes ember lelkét Isten teremti a szülőtől nemzett testbe (majdnem dogma).
6. Isten az embert a maga képére alkotta (biztos).
7. Az emberi lélek szellem.
8. Az embernek van szabad akarata.
9. Az emberi lélek halhatatlan.
10. Az ember szerves testnek és egyedi szellemi léleknek szubsztanciális egysége.
11. Az ősszülők a megszentelő kegyelem állapotában voltak.
12. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a rendetlen kívánságtól (concupiscentia) (majdnem dogma).
13. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a halál kényszerétől.
14. Az ősszülők a bűnbeesés előtt mentesek voltak a szenvedéstől (biztos).
15. Az első ember eredeti szentsége és épsége Isten természetfölötti adománya volt (biztos).
16. A tisztán természetes állapot lehetséges, de soha nem létezett (biztos).
17. Az eredeti szentség és épség adományait Ádám nemcsak önmaga, hanem összes utódai számára is kapta (biztos).
18. Isten az ősszülőket az eredeti szentségben való véglegesítés előtt próbára tette: a próbát nem állták meg, és Isten parancsának megszegésével súlyosan vétkeztek.
19. Ádám bűne következményeivel együtt átszállott az összes emberre, azaz az ősbűn egyben átszármazó bűn. - Következményei: az ősszülők elvesztették az eredeti szentséget és magukra vonták Isten haragját; a halál és a szenvedés törvénye alá kerültek; az ember a sátán rabságába került; test és lélek szerint rosszabbá vált.
20. Az eredeti bűn tartalmát tekintve a megszentelő kegyelem hiánya (biztos).
21. Az eredeti bűn nem utánzás, hanem átszármaztatás útján terjed tovább.
22. Az eredeti bűn következményei: a) a természetfölötti javak elvesztése. b) a testi-lelki leromlás. c) a testi-lelki leromlás nem a természet megromlása. d) az eredeti bűnért kárhozat jár.

IV. A MEGVÁLTÁSRÓL.

a) Krisztus személyéről.
1. A Szűz Máriától született Názáreti Jézus valóságos Isten, mert Ő a megtestesült örök Ige.
2. Az örök Ige valóságos, teljes, velünk azonos lényegű, egyedi emberi természetet vett föl.
3. Jézus Krisztus emberi természete valósággal szenvedésre képes.
4. Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel.
5. Az Ige az emberi természetet fogantatása pillanatában vette föl és többé le nem teszi.
6. Jézus Krisztusban a két természet az egyesülés után össze nem keveredve és el nem változva maradt fenn.
7. Jézus Krisztusban két akarat és két tevékenység van.
8. A Fiúisten emberré válása a szó szoros értelmében vett titok (biztos).
9. Egyedül a második isteni személy vált emberré.
10. Krisztus embersége szerint is Istennek természetes Fia; úgyhogy benne egyetlen, mégpedig természetes fiúság van.
11. Jézus Krisztust mint embert is imádás illeti meg.
12. Jézus Krisztusban van helye a tulajdonságok igazi kicserélésének.
13. Jézus Krisztus szent embersége szerint is bölcsességgel teljes, tévedés és tudatlanság nélküli (biztos).
14. Jézus Krisztusnak van tapasztalati, azaz érzékelésből kiinduló és elvonatkoztatás útján szerzett ismerete (biztos).
15. Jézus Krisztus mint ember a boldogító istenlátás tudásával is rendelkezik (biztos).
16. Jézus Krisztusnak van készen kapott ismerete (beléöntött tudása) (ált. nézet).
17. Krisztus embersége szerint is mentes volt minden bűntől.
18. Az ember Krisztus mentes volt a rendetlen kívánságtól.
19. Az ember Krisztus vétkezhetetlen (majdnem dogma).
20. Krisztus emberi akarata szabad akarat (biztos).
21. Krisztus emberi akarata soha nincs és nem is lehet ellentétben Isten akaratával.
22. Az Üdvözítő közvetlenül meg van szentelve a teremtetlen magánvaló szentséggel (ált. nézet).
23. Krisztus embersége a megszentelő kegyelem teljes tartalmával is rendelkezik (biztos).
24. Az Üdvözítőnek isten-emberi hatalma van (biztos).

b) A megváltás művéről.
1. Jézus Krisztus egyetlen, éspedig természet szerinti közvetítő Isten és ember között.
2. Jézus Krisztus a teremtésnek és nevezetesen az emberiségnek feje (biztos).
3. Jézus Krisztus érdemszerző tetteivel, elsősorban kereszthalálával megváltott bennünket azáltal, hogy bűn-adósságunkért helyettünk eleget tett Istennek.
4. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével nekünk kiérdemelte a bűn előtti állapot helyreállítását, önmagának pedig fölmagasztalását (biztos).
5. Jézus Krisztus minden ember számára megváltást szerzett.
6. Jézus Krisztus megváltói tevékenységével teljes elégtételt adott Istennek, mely egyenértékű az elkövetett sértéssel, sőt azt bőségesen meg is haladta (biztos).
7. A megváltás a szó szoros értelmében vett titok (biztos).
8. A megváltás Istennek teljesen ingyenes kegyelmi ténye.
9. Jézus Krisztus az emberi nem föltétlen tekintélyű tanítója.
10. Jézus Krisztus az Újszövetség egyetlen főpapja.
11. Jézus Krisztus a keresztfán az Újszövetség igazi és egyetlen áldozataként föláldozta magát.
12. Jézus Krisztus az emberiség és a világ királya.
13. Jézus Krisztus halála után lelkével leszállt az alvilágba.
14. Jézus Krisztus kereszthalála után harmadnapon halottaiból föltámadott, azaz örök időkre újra egyesítette megdicsőült testét a lelkével.
15. A föltámadt Üdvözítő testével és lelkével fölment a mennybe.

c) A Boldogságos Szűz Máriáról.
1. Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya.
2. Mária szűz a szülés előtt, a szülésben és a szülés után.
3. Szűz Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első pillanatától kezdve mentes az eredeti bűntől.
4. Szűz Mária Istentől kapott különös kiváltságánál fogva élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (kat. igazság).
5. Szűz Mária egész élete folyamán mentes volt a rendetlen kívánságtól (biztos).
6. Szűz Mária meghalt (biztos).
7. Szűz Mária halálával lelke Isten boldog színelátására jutott, teste pedig nem indult oszlásnak, hanem nyomban a megdicsőült test állapotára emelkedett (biztos).
8. Szűz Mária halála után nemcsak lélek, hanem test szerint is fölvétetett a mennybe.
9. Szűz Mária kiváltságos módon üdvösségünk közvetítője (biztos).
10. Szűz Máriát kiváló vallásos tisztelet illeti meg (biztos).

V. A KEGYELEMRŐL.

a) A segítő kegyelemről.
1. Van fölvilágosító és akarat-indító kegyelem.
2. Van serkentő (megelőző) és támogató (kísérő, követő) kegyelem (biztos).
3. A segítő kegyelem gyógyít és fölemel.
4. A segítő kegyelem egy, az isteni kegytől és a lelki tevékenységektől egyaránt különböző természetfölötti indítás, mely a minőség kategóriájába sorolható (kat. igazság)
5. Minden egyes üdvös cselekedethez föltétlenül és fizikailag szükséges fölvilágosító és akarat-indító, belső segítő kegyelem.
6. A fölemelő segítő kegyelem föltétlenül és fizikailag szükséges a hitnek és megtérésnek megkezdéséhez.
7. A segítő kegyelem nélkül a bukott ember nem képes huzamos ideig megtartani az egész természetes erkölcsi törvényt (ált. nézet).
8. A megigazultaknak is minden egyes üdvös cselekedethez szükséges a segítő kegyelem (majdnem dogma).
9. Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem képes kitartani a kapott megigazultságban.
10. A megigazult ember Istentől kapott külön kiváltság nélkül nem képes egész életén át elkerülni minden bocsánatos bűnt.
11. Nem szükséges a szeretet kegyelme (a megszentelő kegyelem állapota) bármilyen jócselekedethez, vagyis a bűnös embernek nem minden cselekedete okvetlenül bűn.
12. Nem szükséges a hit kegyelme bármilyen jócselekedethez, vagyis a hitetelen embernek nem minden cselekedete okvetlenül bűn (biztos).
13. Nem szükséges a segítő kegyelem bármilyen jócselekedethez.
14. Van hatékony kegyelem, melyet okvetlenül követ az akarat hozzájárulása.
15. Az akarat a hatékony kegyelem hatása alatt is szabad marad.
16. Van olyan segítő kegyelem, amely igazán elégséges, de csak elégséges.
17. Semmiféle természetes jócselekedettel nem lehet kiérdemelni az első kegyelmet.
18. Az ember nem képes természetes imádsággal kikönyörögni a kegyelmet.
19. Az ember a maga természetes erőivel nem képes előkészülni a kegyelemre (ált. nézet).
20. Az első kegyelem befogadására az ember csak negatív előkészületre képes (biztos).
21. Isten komoly előzetes akarattal akarja mindenki üdvösségét.
22. Isten az igazaknak az elégséges kegyelmet ad a parancsok megtartására, vagyis a súlyos bűnök kerülésére.
23. A bűnösök mind, még a megrögzöttek is kapnak elegendő kegyelmet a megtérésre (ált. nézet).
24. Isten felnőtt hitetleneknek is ad elegendő kegyelmet az üdvözülésre (biztos).
25. Van előre rendelés.
26. Az előre rendelés végzése meghatározott és változhatatlan (biztos).
27. Külön isteni kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet biztos kiválasztottsága felől (biztos).
28. Az első kegyelemre szóló előre rendelés föltétel nélküli.
29. A kegyelemre és egyben az örök életre szóló, vagyis a teljes előre rendelés szintén föltétel nélküli (biztos).
30. Nincs föltétel nélküli pozitív elvetés, azaz Isten csak a bűnökre való tekintettel kárhoztat el.

b) A megszentelő kegyelemről.
1. A megigazulás valósággal eltörli és megszünteti bűneinket.
2. A megigazulás nem pusztán bűnbocsánat, hanem a belső ember megújítása és megszentelése.
3. A megszentelő kegyelem ontológiai tekintetben természetfölötti készség (biztos).
4. A megszentelő kegyelem által a lélek Isten barátja lesz (biztos).
5. A megszentelő kegyelem a lelket Isten fogadott fiává és a mennyország örökösévé teszi (biztos).
6. A megszentelő kegyelem a megigazult embert a Szentháromság, nevezetesen a Szentlélek templomává teszi (biztos).
7. A megigazulásban az ember a megszentelő kegyelemmel együtt megkapja a természetfölötti erényeket is (biztos).
8. A megszentelő kegyelem elvesztése magával vonja a szeretet elvesztését, de nem vonja maga után okvetlenül a hit elvesztését is.
9. A megszentelő kegyelemmel együtt a lélek megkapja a Szentlélek ajándékait is (biztos).
10. Felnőtteknek a megigazulás kegyelmének megszerzésére erkölcsi jótettekkel elő kell készülniük.
11. A megigazulás első és legszükségesebb előkészítő mozzanata a hit.
12. A megigazulást előkészítő hit nem a hívő bizalom, hanem a dogmatikai hit.
13. Felnőttek nem igazulnak meg egyedül a hit által, hanem más előkészítő cselekedetekre is kötelesek.
14. A megigazulás kegyelmét bármely halálos bűn kioltja.
15. Külön kinyilatkozatás nélkül senki sem lehet bizonyos a hit bizonyosságával kegyelmi állapota felől.
16. Az első kegyelem nem minden megigazult emberben egyforma és a jócselekedetek által növelhető.
17. A megigazult ember a kegyelemmel véghezvitt jótetteivel valóságos érdemeket szerez Isten előtt.
18. Az érdemszerzés föltételei: a) Isten ígérete, b) az ember zarándok állapota, c) a kegyelem állapota, d) az erkölcsi jóság, e) a cselekedet természetfelettisége (biztos).
19. Az igazság szerinti érdem tárgya a megszentelő kegyelem növekedése, az örök dicsőség és annak növekedése.
20. A halálos bűnnel érvénytelenné vált érdemek a megigazulás visszaszerzésével fölélednek (majdnem ált. nézet).

VI. AZ EGYHÁZRÓL.

a) Az Egyházról az Üdvözítő tervében.
1. Jézus Krisztus akarta, hogy követői önálló természetfölötti, vallási társaságot alkossanak.
2. Az Egyház rendeltetése, hogy a megváltás gyümölcseinek alkalmazása által fölépítse Krisztus titokzatos testét (biztos).
3. A Jézus Krisztustól megváltott és a Szentlélektől megszentelt hívők Jézus Krisztus révén egymás között eleven egységet alkotnak (communio sanctorum).
4. Az Egyház tökéletes társaság, ezért létében és tevékenységében minden más társasággal, az állammal szemben is független és önálló (autonóm) (biztos).
5. Jézus Krisztus Egyházára bízta a legfőbb tanítói tisztét (magisterium).
6. Jézus Krisztus az Egyháznak papi hatalmat adott (sacerdotium).
7. Jézus Krisztus Egyházának kormányzó hatalmat adott (imperium).
8. Az Egyházban maga Jézus Krisztus állandó és eltörölhetetlen különbséget rendelt a hívők és elöljárók között (ált. és szolgálati papság).
9. A kormányzó Egyházban Krisztus a kormányzó hatalomnak három fokát állapította meg, melyeknek hordozói a püspökök, az áldozópapok és a diákonusok.
10. Jézus Krisztus Szent Pétert közvetlenül és egyenest az Egyház jogi fejévé tette.
11. Jézus Krisztus úgy rendelkezett, hogy Szent Péternek mindig legyen utóda a világ végezetéig.
12. Jézus Krisztus Egyháza látható társaság (biztos).
13. Jézus Krisztus Egyháza egy és az üdvösséghez szükséges.
14. Jézus Krisztus azt akarta, hogy az Ő Egyháza egységes legyen.
15. Az Egyház egyetemes.
16. Az Egyház szent.
17. Az Egyház fogyatkozhatatlan.
18. Az Egyház apostoli.

b) Az Egyház történeti megvalósulásáról.
1. A római pápa Szent Péternek az egyházi főségben törvényes utódja.
2. A katolikus Egyház a kinyilatkoztatott igazság megőrzésében és tanításában tévedhetetlen.
3. Az egyházi tévedhetetlenség elsődleges tárgya minden igazság, amely formálisan ki van nyilatkoztatva.
4. Az egyházi tévedhetetlenség másodlagos tárgya mindaz, ami nélkül lehetetlen volna kinyilatkoztatást sértetlenül megőrizni és tévedhetetlenül előterjeszteni (biztos).
5. A püspökök apostoli testülete a tévedhetetlen tanítást gyakorolja rendkívüli, ünnepélyes módon, midőn a világegyház püspökei az apostoli testület fejének, a római pápának fősége alatt egyetemes zsinaton az Isten országát mélyen érintő egyetemes és nagy jelentőségű ügyekben döntenek.
6. A püspökök apostoli testülete tévedéstől mentes akkor is, amikor rendes módon tanít, vagyis mikor a világegyház püspökei - ki-ki a maga egyházmegyéjében - a római püspökkel és egymással egyetértésben tanítanak hitbeli avagy erkölcsi igazságokat.
7. Tévedhetetlen a római pápa egymagában is, mikor Szent Péter székéből (ex cathedra) szól.
8. A megdicsőült szentek vallási tiszteletre méltók.
9. A szentek Istennél közbenjárnak értünk, s ezért megengedett és üdvös dolog őket segítségül hívni.
10. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szentek ereklyéit.
11. Megengedett és üdvös dolog tisztelni a szent képeket.

VII. A SZENTSÉGEKRŐL.

a) A szentségekről általában.
1. A szentségi jel dologból és szavakból áll (biztos).
2. A szentségi jel elemei, a dolog és a szavak olyan vonatkozásban vannak egymással, mint az arisztotelészi értelemben vett anyag és forma (biztos). 3. Hét újszövetségi szentség van.
4. Az újszövetségi szentségek a dologi teljesítmény alapján mindig megadják a kegyelmet, ha a fölvevő nem vet akadékot.
5. Az összes újszövetségi szentségek a maguk erejéből közlik a megszentelő kegyelmet és kíséretét.
6. A megszentelő kegyelmen kívül minden szentség külön szentségi kegyelmet közöl (biztos).
7. Három szentség, a keresztség, bérmálás és egyházi rend eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe, aminek következtében nem ismételhetők meg.
8. Az Újszövetség valamennyi szentségét Krisztus rendelte.
9. Jézus Krisztus az újszövetségi szentségeket közvetlenül rendelte (biztos).
10. Az Egyháznak van hatalma szentelményeket rendelni (biztos).
11. A szentségek érvényes kiszolgáltatásához megfelelő papi hatalom szükséges.
12. A szentség érvényes kiszolgáltatásához a kiszolgáltatóban meg kell lennie legalább annak a szándéknak, hogy azt cselekszi, amit az Egyház tesz, amikor szentséget szolgáltat.
13. A szentségek érvényes kiszolgáltatása és hatása független a kiszolgáltató hitétől és erkölcsi avagy természetfölötti életszentségétől.

b) A keresztségről.
1. A keresztség szentségét Jézus Krisztus rendelte.
2. A keresztség anyaga természetes víz folyó állapotban.
3. A keresztvíz alkalmazása (a keresztség közelebbi anyaga) lehet megmerítés, leöntés vagy meghintés (biztos).
4. A keresztség formája a Szentháromság hívása és a keresztelő cselekvény megnevezése.
5. A keresztség eltörli a keresztség előtti összes bűnöket és büntetés-adósságokat, adja a megszentelő kegyelmet, és eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe.
6. A keresztség mindenkinek szükséges az üdvösségre.
7. A szentségi keresztséget pótolhatja a vágykeresztség (biztos).
8. A vízkeresztséget pótolhatja a vérkeresztség, vagyis a vértanúság (biztos).
9. A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök és a tőle megbízott pap, rendkívüli kiszolgáltatója a diákonus, szükségbeli kiszolgáltató minden ember.
10. Minden meg nem keresztelt ember fölveheti a keresztséget.
11. A kisdedeket is lehet, sőt kell keresztelni.

c) A bérmálásról.
1. A bérmálás Krisztus-rendelte újszövetségi szentség.
2. A bérmálás szentsége a megszentelő kegyelmet növeli és teljessé teszi azáltal, hogy sajátos módon közli a Szentlelket (biztos).
3. A bérmálás rendes kiszolgáltatója a püspök.
4. A bérmálás szentségének rendkívüli kiszolgáltatója az áldozópap (biztos).
5. A bérmálás szentségének fölvevője minden megkeresztelt ember (biztos).

d) Az Oltáriszentségről.
1. Jézus Krisztus megígérte (Jn 6), hogy tulajdon valóságos testét és vérét adja a hívőknek ételül és italul (biztos).
2. Az Üdvözítő az utolsó vacsorán a kenyér és bor színe alatt valósággal testét és vérét adta tanítványainak eledelül (kat. igazság).
3. Az Üdvözítő azt akarta, hogy valahányszor az Ő rendelkezése értelmében az Eucharisztiát ünneplik, mindannyiszor a kenyér és bor külseje alatt megjelenjen az Ő teste és vére.
4. Krisztus az Oltáriszentségben átlényegülés útján jelenül meg.
5. Az Oltáriszentségben az átváltozás után a kenyér és bor színei valósággal megmaradnak (biztos).
6. A kenyér és bor színei az Oltáriszentségben hordozó és egységesítő metafizikai alany nélkül maradnak (biztos).
7. Az Oltáriszentségnek bármely színe alatt jelen van az egész Krisztus.
8. Az egész Krisztus jelen van mindegyik színnek bármely része alatt.
9. Krisztus az Eucharisztiában jelen van a vétel előtt is, és jelen marad az úrvacsora, ill. szentmise szertartása után is.
10. Krisztust az Oltáriszentségben imádás illeti meg.
11. Az Eucharisztia anyaga búzakenyér és szőlőbor.
12. Az Eucharisztia formáját teszik az Üdvözítő szavai, melyekkel az utolsó vacsorán tanítványainak adta testét és vérét (majdnem dogma).
13. Az Oltáriszentség készítője kizárólag a fölszentelt áldozópap.
14. Az Oltáriszentség méltó fölvevője a megigazult keresztény.
15. Az Oltáriszentség vétele isteni és egyházi parancs erejénél fogva szükséges, de nem szükséges mint az üdvösségnek nélkülözhetetlen eszköze, hanem csak erkölcsileg, mint a természetfölötti élet fönntartásának leghatékonyabb rendes eszköze.
16. A szentmise bemutatásán kívül nem kötelező két szín alatt venni az Oltáriszentséget.
17. Az Eucharisztia készítése a szentmisében valóságos áldozat, melyet Krisztus rendelt az Újszövetség számára.
18. A szentmise áldozati cselekménye lényegileg a konszekrációban és kiegészítőleg a papi áldozásban van (majdnem ált. nézet).
19. A szentmise nemcsak imádó és hálaadó, hanem egyúttal engesztelő áldozat.

e) A bűnbánat szentségéről.
1. A gyónás Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. Az Egyház szentségi bűnbocsátása bírói ténykedés.
3. A töredelem szentségének formája a papi föloldozás szavai (biztos).
4. A bánat, a gyónás és az elégtétel szándéka a bűnbánat szentségének alkotó részei.
5. A bánat, a gyónás és az elégtétel a gyónás szentségi anyaga (biztos).
6. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat (biztos).
7. A tökéletes bánat megigazulást szerez gyónáson kívül is, de nem annak vágya nélkül (majdnem dogma).
8. A gyónáshoz nem szükséges a tökéletes bánat, hanem elég a tökéletlen bánat (biztos).
9. A keresztség után elkövetett és a bűnbánat szentségében még meg nem bocsátott összes halálos bűnök részletes meggyónása isteni rendelés értelmében szükséges a szentségi feloldozás elnyeréséhez.
10. Isten a bűnnel és az örök büntetés adósságával nem mindig törli el az ideiglenes büntetések adósságát.
11. Az ember önként vállalt vezeklő cselekedetekkel tud Istennek elégtételt szolgáltatni.
12. A gyóntatónak van hatalma és joga bölcs mérlegelés alapján a bűnös képessége és a bűnök természete szerint megfelelő elégtételt kiróni.
13. Az elégtétel kirovása a gyóntatónak egyúttal kötelessége is (majdnem dogma).
14. A bűnbánat szentsége eltörli az összes halálos bűnöket az örök büntetés adósságával együtt.
15. Az Egyháznak az Úr Krisztustól van hatalma bármilyen súlyos bűnök megbocsátására.
16. A keresztség után elkövetett halálos bűnök bocsánatának elnyeréséhez elkerülhetetlenül szükséges a bűnbánat szentsége valóságban vagy legalább vágyban.
17. A bűnbánat szentségének kiszolgáltatója az arra jogosított pap.
18. Az Egyháznak van joga búcsút engedélyezni.
19. Amikor az Egyház a búcsúban elenged ideigtartó büntetéseket, az Egyház kincséből megfizet az örök isteni Igazságnak (majdnem dogma).

f) A betegek kenetéről.
1. A betegek kenete Krisztus alapította újszövetségi szentség.
2. A betegek kenete távolabbi anyaga a püspöktől megszentelt faolaj.
3. A betegek kenete közelebbi anyaga a beteg megkenése (biztos).
4. A betegek kenete szentségének formája a pap imádsága.
5. A betegek kenete kiszolgáltatója a pap.
6. A betegek kenete fölvevője a megkeresztelt nagybeteg (biztos).
7. A betegek kenete a negybetegnek erkölcsileg szükséges, ezért kötelező (valószínűbb nézet).

g) Az egyházi rendről.
1. Az egyházi rend Krisztus rendelte valóságos újszövetségi szentség.
2. A négy kisebb rend és a szubdiakonátus nem szentség, hanem csak szentelmény (biztos).
3. A diákonátus, az áldozópapság és a püspökség szentség.
4. Az egyházi rend szentségének anyaga a püspök kézrátétele (biztos).
5. Az egyházi rend szentségének kizárólagos kiszolgáltatója a püspök.
6. Az egyházi rend szentségét csak megkeresztelt férfi veheti föl érvényesen (biztos).

h) A házasságról.
1. A házasság Krisztus rendelte újszövetségi szentség.
2. Az Újszövetségben maga a házassági szerződés teszi a házasság szentségi lényegét (biztos).
3. A házasság szentségének kiszolgáltatói maguk a házasulandók (biztos).
4. Az Egyháznak joga van nemcsak megáldani a házasságot (szentelmény), hanem kizárólagos hatalma van házassági akadályokat fölállítani, alóluk fölmenteni és házassági ügyekben ítélni.
5. A házasság szentségét érvényesen fölvehetik, akiknek komoly szándéka van, természettől fogva alkalmasak a házaséletre, meg vannak keresztelve és nem gátolja őket bontó akadály (biztos).
6. Az egyes ember nincs egyenesen házasságra kötelezve (biztos).
7. A szűzi állapot kiválóbb a házas állapotnál.
8. A latin Egyház helyesen és az Üdvözítő szándéka szerint jár el, amikor a nagyobb rendekben lévőket cölibátusra kötelezi.
9. A keresztény házasság lényegében egy, úgyhogy egy férfinak egyszerre csak egy felesége, és egy nőnek egyszerre csak egy férje lehet.
10. Az érvényes házasság belsőleg fölbonthatatlan.
11. Az egyik fél házasságtörése sem jogosítja föl a másik felet a házasság fölbontására (majdnem dogma).

VIII. A VÉGSŐ DOLGOKRÓL.

a) A végső eseményekről.
1. A halál egyetemes, azaz minden ember számára bekövetkezik a test olyan elváltozása, mely a földi élet végét jelenti.
2. A jelen üdvrendben a halál a bűn büntetése.
3. A halállal véget ér a próbaidő és az érdemszerzés lehetősége (majdnem dogma).
4. A halál után minden egyes lélek nyomban ítélet elé kerül, mely neki végleg megállapítja örök sorsát.
5. Az ítéletet nyomban követi a végrehajtása; azaz nyomban az örök életre vagy a kárhozatra mennek, kik megértek rá, akiknek még tisztulniuk kell, a tisztítóhelyre jutnak.
6. Az Üdvözítő második eljövetelekor a holtak valamennyien föltámadnak a saját testükben.
7. A föltámadott test azonos a földi testtel, amennyiben igaz emberi test, és kinek-kinek tulajdon egyéni teste.
8. Az idők végén Jézus Krisztus dicsőségben eljön méltó véget adni a világtörténelemnek.
9. A halottak föltámadása után a világtörténet befejezéséül Jézus Krisztus eljön megítélni az egész emberiséget.
10. A jelen világnak a történelmi folyamat befejeztével vége lesz (biztos).
11. A jelen világ elmúlása nem megsemmisülés, hanem megújulás, nem világhalál, hanem föltámadás (biztos).

b) A végső állapotokról.
1. Akiket a külön ítélet halálos bűnben megátalkodva talál, azok a bukott angyalokkal együtt örökké szenvedik a kárhozat kínjait.
2. Van tisztítóhely.
3. Van mennyország.
4. Az örök boldogság elsősorban abban áll, hogy az üdvözültek színről színre látják az Istent.
5. Isten boldogító látása végett az üdvözült léleknek külön természetfölötti fölkészültségre van szüksége.
6. Isten színelátásának nyomán a legteljesebb boldogság jár (biztos).

(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)