Az elmúlt három évben a Missouri állambeli St. Joseph város derék polgárai egy napjainkban szokatlan látványt élvezhetnek: egy reverendás pap sétál városuk utcáin. Az Our Sunday Visitor nevű katolikus újság a közelmúltban így számolt be róla:
Sétálgass a Missouri állambeli St. Joseph utcáin, és lehet, hogy egy emlékezetes találkozásban lesz részed egy magas, fiatal pappal, aki fekete reverendát és széles karimájú ún. Szaturnusz papi kalapot visel, az egyik kezében egy rózsafüzér, a másikban egy nagyméretű kereszt. A pap Lawrence Carney atya, Kansas Wichita egyházmegyéjéből, aki az elmúlt három évben jelentős idejét az utcai evangelizálásnak szentelte: a belvárosi utcákon sétálgat, imádkozza a rózsafüzért, és megosztja az evangéliumot azokkal, akik közelednek hozzá.
Carney atya elmondta, hogy a reverenda felöltésének és az evangélium látható tanújaként való megjelenésének gondolata akkor ötlött fel benne, amikor Spanyolországban a Camino de Santiago zarándokúton járt több évvel ezelőtt. Az "Úton" Carney atya úgy döntött, hogy reverendát visel. Becslése szerint több mint ezer útitárssal beszélgetett a 32 napos zarándokútján.
Mind a katolikus, mind a nem katolikus emberek vonzódását egy reverendás paphoz Carney atya így magyarázta meg:
Van valami titokzatos a reverendával kapcsolatban; olyan a hatása, mint egy mágnesnek, az embereket hozzád vonzza... Egy szentelmény, olyan különleges áldással, amivel egy öltöny nem rendelkezik.
Carney atya egyik barátja, aki elsőkézből látta az evangelizálását, így írt róla:
Csodálatos és bámulatos volt. Fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, férfiak és nők jöttek hozzá, és azonnal beszélni kezdtek a problémáikról. Tinilányok és fiatal nők sírva számoltak be az életükről. Olyan volt, mint ha azt gondolták volna, hogy Isten sétál a földön.
Azok számára, akik már részesültek abban az áldásban, hogy személyesen megtapasztalták és ismerik a hagyomány igazságát és szépségét, Carney atya erőfeszítéseinek hatékonysága nem meglepő. A katolicizmus vonz. A reverendás pap vonz.
Ma sok püspök és paptestvérünk a reverendát, a birétumot vagy a Szaturnusz kalapot merevnek, nosztalgikusnak, vagy gőgösnek tartja, valójában azonban semmi más nem áll távolabb az igazságtól. A hívőket vonzza a szentségi papságnak ez a vizuális kifejezése. Amikor reverendás papokat látunk, a hitünket látjuk. Egy bátor katolicizmust látunk, amely nem fél attól, hogy megossza másokkal az evangélium igazságát.
Támogassuk imánkkal és bátorító szavainkkal azokat a papokat, akik reverendát viselnek. Isten küldjön többet nekünk ezekből a hűséges papokból!
(A cikk forrása: Liturgy Guy)
hozzászólás 2017.06.23. 22:56:24
Tapasztalataim pontosan ugyanazok, amit a cikk is ír. Akkoriban volt a városmisszió, óriási költségvetéssel, annak kapcsán mondogattam, hogy én bizony ingyen városmissziózom; színpadépítés és sátorállítás nélkül, a kispapi reverendában szinte mindig volt hosszabb-rövidebb beszélgetésem utcán, akárhányszor kiléptem a házból. 20-nál hagytam abba azok számolását, akik - hosszú idő után, hogy most újra látnak papot - gyónni akartak nálam. Csodálatos tapasztalataim voltak. Persze volt nehézség is, (pl. egyszer a hídról a Dunába akartak dobni), no de Krisztus nevében csak az ünneplést fogadjuk el?
A reverenda SZENTELMÉNY, amivel áldást vittem a világba: a híveket megerősítettem, a hitetleneket kérdés elé állítottam. Akárhogyan is, de Krisztust és az Egyházat juttattam eszébe sokaknak. Aki Dicsértessékkel köszönt, megimádkoztattam. Jól emlékszem, ezernyi eltöprengő, merengő pillantásra... Isten a tudója, kiben mit idézett fel "a pap" látványa. Jézust és az Egyházat vittem, mutattam meg, tettem megszólíthatóvá, jelenvalóvá, vittem mindazok gondolatvilágába, akik megláttak. És nagyon sok ember szólított meg, és mondhattam pár jó szót, vagy hallgathattam meg, buzdíthattam a szentségek vételére. Nekem nem egy, nem kettő ember sírt és zokogott a körúton, a vasútállomáson, itt-ott... Volt, aki 30 éve nem járt templomban, de nálam meggyónt volna...
Persze, a KPI-ben nem ebben a szellemben kaptuk a képzést. (A reverendaviselésért meg is kaptam a magamét az egyik elöljárótól.) Nem csoda, hogy tapasztaltam, a környéken lakók se tudják sokan, hogy ott a szeminárium. Részben érthető is, hiszen soha nem látnak arra papot. (Miközben tucatszám ingáznak ott nap mint nap, ki-be a kispapok, a professzorok...) Miközben a város tele van krisnásokkal, jehovásokkal, mormonokkal, mindenféle szektákkal, jól felismerhetően, a modernista liberális katolicizmus rejtőzködik és elbújik?.. Az Egyház látható és felismerhető valóság, és ezt kell nyilvánvalóvá tennie a papnak is!
Arról nem is szólva, hogy a papnak milyen védelmet jelent, hogy testi-lelki önazonosságában van, és sokkalta nehezebb "elfeledkeznie" magáról, kevesebb kísértés és bűnalkalom is támad, ellenben a környezetének is lehetővé teszi, hogy papként viszonyuljanak hozzá.
Egyébként pedig a CIC 284 (ha jól emlékszem a számra) előírja, hogy a papnak megfelelő papi öltözetben (legalább kolláréval) kell megjelennie, "teljes civil" valójában nincsen.
Egy szó mint száz, a cikk jó és aktuális. Én is köszönöm!
Szlanka 2017.06.24. 08:14:21
Gratia Copiosa 2019.09.27. 22:01:18