Ki hitte volna, hogy még Richard Dawkinst, az “ateista pápát” is egyszer pellengérre állítja a radikális, multikulti baloldal, és hogy a híres biológus, így ennek a történetnek erejéig, a konzervatív keresztényekkel kerül egy táborba, a polkorekt és multikulti ideológiák képviselőivel szemben.

A töréspont a radikális baloldal és a harcos ateista Dawkins között nem más, mint az iszlámizmus.

Abban tökéletesen egyetértenek maguk között, hogy a kereszténységet el kell tiporni. Ám amikor Dawkins következetesen az iszlámra is ugyanazokat a szempontokat vonatkoztatja, és megállapítja, hogy az iszlámmal még több gond van, mint kereszténységgel, akkor a multikulti baloldal hirtelen átsorolja Dawkinst a marxista utópia ellenségei közé, egy meglepő szövetséges kedvéért. Mi a radikális baloldal logikája, kérdezhetnénk: ateisták kitiltva, az iszlám meg dédelgetve?

Mindebben a logika az, hogy a multikulti baloldal tesz a logikára és a következetességre. Van egy nagyobb cél, aminek érdekében a baloldal mindent feláldozhatónak gondol. A különféle kulturális és szexuális áldozatcsoportok ügyét sem önmagáért tűzte zászlajára a baloldal – hiszen akkor a keresztény, konzervatív, pro-life kultúrát is értékelnék –, hanem csak eszközként használják fel ezeket, hogy a zsidó-keresztény értékekre épülő nyugati civilizáció maradékát is lerombolják. A polkorrekt, LMBT, magát liberálisnak hirdető, az identitáspolitikát az “új osztályharcként” eszköznek felhasználó baloldal, és a homofób, szexista, intoleráns iszlámizmus között csak úgy jöhet létre ez a Richard Dawkins méltóságán is kereszülgázoló szövetség, hogy a közös főellenségük legyőzése érdekében a céllal szentesítik az eszközt. A főellenség pedig a mi kultúránk: a hagyományos zsidó-keresztény értékeken nyugvó nyugati civilizáció, melynek keretein belül érvel Dawkins a radikális iszlám ellen.

Így lehetséges, hogy a világ leghíresebb ateistája – a keresztényellenes baloldal természetes szövetségese, gondolnánk elsőre – egyszer csak kitiltva találja magát egy tudományos rádióműsorból, az amerikai Kaliforniában.

Richard Dawkins tudományos műsorát “gyűlöletbeszédre” hivatkozva mondta vissza a KPFA rádió, mert a tudós az ateizmust népszerűsítő megnyilvánulásaiban a világban ma létező “gonosz legnagyobb erejének” nevezte az iszlámot. Az, hogy a keresztényekről nem sokkal jobb véleménye van a brit ateistának, sosem ütötte meg a polkorrekt ingerküszöböt. Ám ez alig meglepő, hiszen a multikulturalizmust is csak “új osztályharcként” felhasználó baloldal fő ellensége az zsidó-keresztény értékekre épülő civilizáció.

Igaza van-e azonban Dawkinsnak abban, hogy a civilizációnkat leginkább veszélyeztető ideológia a radikális iszlám? Éppenséggel az iszlám civilizáció, még ha dominálna is benne a civilizáltnak aligha mondható iszlámizmus, egyelőre sokkal gyengébb, mint a nyugati civilizáció, így egzisztenciálisan nem fenyegeti azt, minden szörnyűsége ellenére sem. Az egyetlen erő, ami valóban képes lehet a zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúra megsemmisítésére, az a radikális, multikulti, LMBT baloldal, mely a nyugati civilizáció alapvető értékeit (szabadság- és tulajdonjogok, hagyományos családi értékek, racionalitás, tudomány stb.) éppúgy gyűlöli, mint az iszlámizmus. Ám a radikális baloldal nem egy külső erő, aminél erősebbek lehetünk, hanem mi vagyunk: a mi médiánk, a mi szórakoztatóiparunk, a mi egyetemeink. A nyugati civilizáció legfőbb ellensége a kapukon belül van. Másként mondva, a radikális baloldal tűnik az egyetlen erőnek jelenleg a világban, ami olyan gyengévé és elbutítottá teheti a Nyugatot, hogy az iszlámizmus azután a romjain felülkerekedjen.

Keresztény szempontból természetesen a legtöbb dologban nem érthetünk egyet a filozófiailag dilettáns, materialista, abortuszpárti, és a kereszténységet szándékosan félreértő és gyalázó Dawkinsszal. Ám nyugodtan drukkolhatunk neki az baloldali radikálisokkal folytatott vitájában – mert ebben történetesen neki van igaza.