Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2017. augusztus 11-ei "The Vortex" műsorának magyar fordítása alapján készült. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.

Miféle bölcsességeket hallunk manapság a változások ügynökeitől az Egyházban? Íme néhány a felvetéseik közül -- amelyek mindegyike rossz felvetés:

• Az Egyház az "átmenet korszakában" van
• A katolicizmus "élő hagyomány"
• Minél jobban figyelembe veszed a körülményeket, annál inkább figyelmen kívül hagyhatod az erkölcsi szabályokat
• Nem cselekedhetjük mindig a "legjobb" dolgot
• "Irreguláris helyzetek" -- hogyan kezeljük azokat, akik "nem tudnak" az Egyház tanítása szerint élni?
• Mindenekelőtt a lelkiismeret elsőbbségét kell tiszteletben tartanunk
• Az Egyház nem erkölcsi "szabályok", hanem a "megkülönböztetés" megtanításáról szól
• A megkülönböztetés az itt és most konkrét körülményeit nézi, hogy megállapítsa, mi az a legtöbb, ami a pillanatnyi helyzetben Istennek megadható
• Az Egyház tanítását és elveit mindig tiszteletben kell tartani, de ebben tekintettel kell lennünk az emberi tudás teljes spektrumára -- a biológiára, a pszichológiára, stb.
• Az Egyház nem igazán tanít erkölcsről a hivatalos kijelentéseiben, ilyenekből csak nagyon kevés van
• Meg kell vizsgálnunk, hogy egy katolikus tud-e jó lelkiismerettel élni az Egyház tanításával ellenkezően
• Nem szükséges követnem az Egyház erkölcsi tanítását, elegendő, ha tiszteletben tartom azt
• Bizonyos dolgokat nem kellene tanításként értelmezni, mivel csak szabályokról van szó, amiket néha muszáj megszegni
• Tiszteletben kell tartanunk Isten "kegyelmének" jelenlétét azok életében, akik erkölcsileg bűnös kapcsolatokban élnek
• Úgy kellene hallgatnunk az Egyházra, mint egy apára: tiszteletben tartva, amit mond, majd átgondolva és a saját, egyéni döntésünket meghozva
• Újra kellene szerveznünk a szemináriumokat, hogy olyan "felnőtteket" képezzünk bennük, akik "kísérik" az embereket
• El kellene mozdulnunk az "erkölcsi tanítástól" az "erkölcsi formálás" felé, amiben nem szabályokról beszélünk, hanem arról, hogyan kell a szabályokon túllátni

Figyeljük meg, mi az, ami (szándékosan) hiányzik a listáról! Annak teljes elutasításáról van itt szó, hogy a kegyelem fogalmát bármennyire is figyelembe vegyék -- vagyis a meghívást a hősies életre. Az ország legtöbb egyházmegyéjében, és valójában szerte a Nyugaton, ezzel az ördögi tervvel vagy együttműködést vállalnak, vagy ignorálják -- a romlott egyháziak együttműködnek vele, a gyáva vagy helyezkedő egyháziak pedig ignorálják.

Ezek a Cuki Egyház felvetései, ami az embereknek csak hamisságokat és hamis teológiát kínál. A katolikusoknak kötelessége Isten előtt a tanítás igazsága felé tartani, nem pedig "csak annyira megélni, amennyire sikerül", vagy "amennyire akarjuk". A püspökök, akiknek megvan a tekintélye harcolni e gonosz ellen, és akik ezt mégsem teszik, úton vannak a Pokol felé -- és mégis miért? Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de közben elveszíti a halhatatlan lelkét? Mégis ezért -- egy kétes pozícióért egy egyre jobban eljelentéktelenedő egyházi intézményben?

Ezeknek a hatvanas éveikben járó férfiaknak, akik az Egyházat rosszindulattal, önbecsapással, vagy tétlenséggel pusztítják, le kellene mondaniuk a tisztségükről. Formálisan is le kellene mondaniuk a hivataluk tekintélyéről, ahogy lényegében ezt már évekkel ezelőtt megtették. Isten azért adott nekik tekintélyt, hogy a rájuk bízott lelkeket védelmezzék, ők pedig nem ezt tették. Félre kellene állniuk, most, amikor esélyük van még rá, hogy "félve-remegve munkálják" az üdvösségüket (vö. Fil 2,12).

Képzeljék el egy pillanatra azt az örökkétartó borzalmat, ami ezeknek az embereknek a lelkére a halálukkor vár, amiért megengedték, hogy ezek a megtévesztések az ő kihívásuk és ellenállásuk nélkül follyanak a felügyeletük alatt -- és mindez csupán azért, mert az emberek elismerését akarták, nem akartak semmi másban, mint kedvező fényben feltűnni, és nem akartak úgy tűnni, mint akik megbántanának bárkit is. Isten irgalmazzon nekik!