Az isteni Gondviselés, hogy gyökerében megszentelje a keresztény magyarság családi életét, mindjárt elinduláskor gyönyörű példát állított eléje Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre harmonikus egységében. De a családi élet megszentelésén túl más, magasabb céljai is voltak Istennek az első magyar szent család tagjaival: nevezetesen meg akarta bennük személyesíteni azokat az alapvető erényeket, melyek feltételei minden nép nemzeti nagylétének, sőt egyáltalában létének: a törhetetlen férfienergiát, az áldozatos női odaadást és a szűzies fiatalságot.
Az első magyar királyasszony bajor földön, Regensburgban született 980 táján. Atyja Civódó Henrik bajor herceg, anyja Gizella burgundi hercegnő volt. Kicsiny korában testvéreivel, Henrikkel. a későbbi II. (Szent) Henrik császárral, Brunóval, a későbbi regensburgi püspökkel és Brigittával együtt, aki mint a regensburgi zárda fejedelemasszonya fejezte be életét, Szent Wolfgang regensburgi püspöknek, a magyarok első térítő apostolának felügyelete alatt nevelkedett; serdülő korában pedig a gandersheimi apácakolostorba került, ahol a szintén fejedelmi vérből származott Gerberga fejedelemasszony vette át nevelésének irányítását. Itt többek közt jól megtanult latinul úgy, hogy fennakadás nélkül végezhette a papi zsolozsmát és olvashatta a Szentírást.
Lassanként annyira megkedvelte a gandersheimi életet, hogy már-már követni készült Brigitta húga példáját, mikor egy messze napkeletről érkezett követség váratlanul új fordulatot adott életfolyásának: Géza magyar fejedelem 996-ban megkérette őt fia, István herceg számára. A váratlanul jött kérés nagy zavarba hozta a jámbor hercegnőt. Egyrészt erősen vonzotta őt a gandersheimi zárda megszokott áhítatos csendje, de másrészt meg kigyúlt lelkében a vágy, hogy egy ifjú pogány nép megkeresztelésében való közreműködésével szolgálatot tegyen az Egyháznak. Végre is igent mondott. Nemsokára István herceg is eljött Bajorországba és Scheyern várában a német császári család tagjainak jelenlétében világraszóló fénnyel megtartotta menyegzőjét szépséges arájával. Scheyern várát később, 1108-ban, talán éppen ez esemény emlékére, kolostorrá alakították át; birtokosai Wittelsbach nevű várukba költöztek át és ettől az időtől kezdve Wittelsbachi grófoknak nevezték magukat.
A fényes menyegző után az ifjú pár sok előkelő bajor lovag és vállalkozó szellemű polgár kíséretében hajóra szállt és a fejedelmi Duna hátán az akkori Magyarország fővárosa, Esztergom felé vette útját. Géza fejedelem nagy szeretettel fogadta ifjú menyét; de nem sokáig örülhetett látásának, mert már a következő évben (997) váratlanul elhalt. Örökébe azonnal István herceg lépett. A fejedelemváltozás azonban sokkal többet jelentett egyszerű személycserénél. Szent István ugyanis atyja lagymatag észkereszténységével ellentétben már ízig-vérig keresztény volt s amint magától, alattvalóitól is szigorúan megkövetelte, hogy ne csak szavukkal, hanem tetteikkel is vallják az evangélium fönséges tanait.
Gizella teljes odaadással támogatta férjét nagy nemzetmentő és országszervező munkájában; sőt maga is derekasan kivette belőle a részét. Különösen királynéi városa, Veszprém felvirágoztatása érdekében fáradt és áldozott sokat. Így többek közt nagyszerű székesegyházat építtetett számára és azt drágamívű ékszerekkel, egyházi edényekkel és misemondó ruhákkal halmozta el. Az ékszerek közt különösen értékes volt az a tizenkét márka sülyű, drágakövekkel dúsan kirakott aranykorona, melyet ezentúl a királynék megkoronázásánál használtak. A székesegyház közelében apácakolostort alapított, melyet hazájából hozott nővérekkel telepített be. Valószínűleg az ő bőkezűségét hirdette a Bajorországban vértanúhalált szenvedett Szent Emmerán püspök tiszteletére emelt nyitrai székesegyház is, mely később a környéken remetéskedett Szent Szórád-Andrásnak és tanítványának, Szent Benedek vértanúnak ereklyéiről híresedett el. De a saját alapításain kívül bőségesen gondoskodott más templomokról is. Esztergomi udvarában és veszprémi apácakolostorában valóságos hímző iskolát rendezett be, mely az általa először alkalmazott magyar öltés (pointe de Hongrie) révén csakhamar világhírre emelkedett. A munkában mindig maga járt elől jó példával. Finom ízlésének és műértelmének ma is beszédes bizonysága a gyönyörű koronázási palást, melyet eredetileg a székesfehérvári bazilika számára készített mise-mondó ruhának. A maga nemében nem kisebb értéket jelentett az a mesteri kivitelű miseruha, melyet XIX. János pápa (1024-1033) számára hímzett s mely később a metzi Szent Arnulf-egyház birtokába került s a francia forradalom borzalmai közt megsemmisült.
De a jámbor királyné fő kötelességének mégsem a kifelé való hatást, hanem hitvesi hivatásának méltó betöltését tekintette. Férjével minden tekintetben egyetértésben és tökéletes boldogságban élt. Házasságát Isten több gyermekkel áldotta meg. A fiúk közül azonban csak Szent Imre herceg ért emberkort. Érthető tehát, hogy Gizella később anyai szeretetének egész melegét őrája árasztotta. Mondhatatlan gyöngédséggel fonta körül fiának finom alakját és lelkében már kora gyermeksérvében életre keltette a vallásos buzgóság és a szűzi tisztaság szellemét.
Hogy Szent Imre a magyar ifjúság örök eszményképe lett, abban Szent István és Szent Gellért mellett neki volt legnagyobb része. Annál fájdalmasabban hatott tehát rája, hogy fiát ifjúsága legszebb virágában, huszonnégyével korában el kellett veszítenie. Ennek a veszteségnek emléke éle te végéig ott sajgott a lelkében. Ettől kezdve nem találta örömét a világban s mindjobban visszahúzódott az udvari élet zajától. A férje utolsó éveit megkeserítő trónviszályok is sok bánatot okoztak neki. Nem mintha legkisebb mértékben is beléjük ártotta volna magát, hanem mert látnia kellett, hogy szeretett férje mennyire szenved miattuk.
De a csapásoknak nem akart végük szakadni. 1038 aug. 15-én a szent király is az örök hazába költözött. Utána jött Péter könnyelmű és ledér uralkodása. A hálátlan szerencsefi galádul belegázolt a bánatos özvegy királyné szent fájdalmába is; birtokainak egy részét lefoglalta, őt magát pedig Veszprém várában felügyelet alá helyezte. A magyar urak jogos felháborodása hamarosan véget vetett ugyan ennek a méltatlan állapotnak s Pétert idegen kegyenceivel menekülésre kényszerítette, de az örökébe lépett Aba Sámuel semmivel sem bizonyult különb uralkodónak. A szegény özvegy nem „lelte többé honját a hazában” s ezért 1045-ben III. Henrik császár hadainak kíséretében Németországba távozott.
A hagyomány szerint a passaui apácazárdába vonult és itt előbb mint egyszerű apáca, majd mint fejedelemasszony még teljes ötven esztendőt élt. A passaui niederburgi kolostor századokon át fennmaradt hagyománya szerint 1095 máj. 7-én halt meg száztizenöt esztendős korában. Egykorú sírkövének töredékét még ma is mutogatják; rajta e szavak olvashatók: Gisyla abbatissa (Gizella apátnő). A hazai hagyomány viszont úgy tudja, hogy a jámbor királyné mindvégig szeretett városában, Veszprémben maradt s ott is lelte örök nyugvóhelyét. A nagyobb valószínűség azonban Passau mellett szól.
Gizella királynét Magyarországon és Bajorországban már a 12. században szentként kezdték tisztelni. Első életírója, Bergamoi Fülöp szerint bámulatra méltó csodatételei miatt a nép boldog halála után legott tisztelni kezdte őt. Hivatalos boldoggá nyilvánítása iránt azonban csak 1911-ben indult meg a mozgalom.
(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)
