1900. óta Mária-kongresszusok és a búcsújáróhelyeken megfordult hívek kérték a pápától ezt az ünnepet és egyben azt, hogy az egész világot ajánlják föl Szűz Máriának, mint Királynőnek.

Az ünnepet XII. Pius pápa 1954. november 1-én, a mennybevétel dogmája kihirdetésének negyedik évfordulóján rendelte el, május 31-re.

Nazianzi Szent Gergely mondotta, hogy Mária az egész mindenség Királyának édesanyja, ezért nyíltan „Úrnő”-nek, „Úrasszony”-nak, „Királynő”-nek nevezték őt a legrégibb időktől fogva. Már Órigenésznél, a nagy tudósnál is megtaláljuk ezt a címet, melyet azután Szent Jeromos, Aranyszájú Szent János, Krétai Szent András és sokan mások adnak meg Máriának. Az Egyház hittudósai pedig minden teremtett lény Királynőjének, a mindenség Úrnőjének nevezik, amiben az Egyház főpásztorai osztoznak velük.

Ugyanerre a napra esik: Szent Petronella szűz

Szent Péter leánya, kit a hagyomány szerint megkért, sőt ismételt elutasítás után erőszakkal feleségül akart venni egy Flakkus nevű előkelő ifjú. A jámbor hajadon már régen Krisztusnak jegyezte el magát. Ezért a kérőnek azt mondta: „Miért akarsz erőszakot használni ilyen gyönge, fegyvertelen lány ellen? Hisz a hajadon szívét nem fenyegetéssel kell megnyerni, hanem szelíd szeretettel. Ha feleségül akarsz venni, engedj még három napot, hogy elkészülhessek a menyegzőre. Akkor küldj értem nemes szüzeket, azok majd palotádba kísérnek”.

Petronella a három nap alatt állhatatosan kérte mennyei Jegyesét, vegye sértetlen szüzességben magához. Csakugyan, a nyoszolyólányok menete temetési kíséret lett. Előbb magához vette az Úr testét és csöndesen elszenderült.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)