Ferenc pápa 2022. augusztus 29-30-ára tanácskozást (konzisztóriumot) hívott össze Rómában a bíborosi testület számára. Hasonló tanácskozásra utoljára nyolc évvel ezelőtt, 2014. februárjában került sor, ahol az Egyházban botrányt és megosztottságot okozva Walter Kasper bíboros a felkért nyitóelőadásában a polgárilag újraházasodott elváltak áldoztatásának (kétezer éven át elvetett, de Ferenc pápától mára tanítóhivatali jóváhagyást nyert) gyakorlatát szorgalmazta.

Azt megelőzően (még Ferenc pápa megválasztása előtt) évente vagy néhány évente került sor tanácskozásra a pápa és a bíborosi testület között. Mint ismeretes, Ferenc pápa a bíborosoknak csak szűk körével konzultál, a testület számos tagját pedig bejelentkezésre sem fogadja és a leveleikre sem reagál (lásd például ITT).

Az idei konzisztóriumra a német Walter Brandmüller bíboros is, aki egyháztörténészként 1998 és 2009 között vezette a Pápai Történelemtudományi Bizottságot, összeállított egy felszólalást. A konzisztóriumon eszmecserére végül csak nyelvterületek szerint felosztott kiscsoportos beszélgetéseken került sor. Mivel megszólalásra nem kapott lehetőséget, a megírt szövegét katolikus médiafelületeken tette közzé.

Az alábbiakban az elmaradt felszólalás magyar fordítását közöljük, a L'Espresso oldalán megjelent angol nyelvű leirat alapján. A felszólalás Brandmüller egy korábbi dolgozatát egészíti ki, amelyben a bíboros a pápaválasztás rendjének lehetséges és kívánatos átalakítása mellett érvelt, egyháztörténeti alátámasztással.

Kapcsolódó cikkeink:
- Cikklistánk Walter Brandmüller bíborosról

***

Ne kötelező hallgatást, hanem "aperitio oris"-t!

Az, hogy ilyen hosszú idő után ismét konzisztórium összehívására kerül sor, arra ösztönöz, hogy néhány gondolatot osszak meg a bíborosi szolgálat természetéről és mibenlétéről, különösen a jelen körülmények között. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a bíborosok nem pusztán a pápa megválasztásáért felelős konklávé tagjai.

A bíborosok valódi feladatait, életkoruktól függetlenül, az Egyházi Törvénykönyv 349. és azt követő kánonjai írják elő. Azokban ez szerepel: "[A] bíborosok a római pápának segítségére vannak testületileg, mikor nagyobb jelentőségű kérdések megvitatására összehívják őket, és egyénileg is, mikor a különféle hivatalokban, melyeket betöltenek, a római pápát segítik, különösen az egész egyház mindennapi ügyeinek intézésében." Továbbá "[a] bíborosok az egyház legfőbb pásztorát testületi cselekvéssel leginkább a konzisztóriumokon segítik" (353. kánon).

A bíborosoknak ezt a feladatát egykor az "aperitio oris", vagyis "a száj kinyitásának" szertartása fejezte ki szimbolikusan és ünnepélyesen. Ez valójában annak kötelességét jelentette, hogy a bíborosoknak őszintén kifejezésre kell juttatniuk a meggyőződésüket és tanácsaikat, főként egy konzisztóriumon. Ezt az őszinteséget - amire Ferenc pápa a "parrhesia" szót használta - Pál apostol különösen is fontosnak tartotta.

Sajnos ezt az őszinteséget mára különös hallgatás váltotta fel. Pedig a száj bezárásának másik szertartása, amely az "aperitio oris"-t követte, nem a hit és erkölcs igazságaira, hanem a hivatali titkokra vonatkozott.

Ma azonban nyomatékosítanunk kell a bíborosoknak azt a jogát, mi több, kötelességét, hogy épp a hit és erkölcs igazságairól, az Egyház "bonum commune"-jéről [közjaváról - a ford.] világosan és őszintén beszéljenek.

Az elmúlt évek tapasztalatai teljesen mást mutatnak. A konzisztóriumokon - amelyek szinte kizárólag szentté avatások kapcsán kerültek összehívásra - űrlapokat osztottak ki, amelyeken a felszólalásokhoz időt lehetett kérni, ezt láthatóan rögtönzött hozzászólások követték a legkülönfélébb témákban, és ezzel a találkozóknak vége is volt. Sohasem került sor vitára vagy eszmecserére valamely kijelölt témában. Ez így nyilvánvalóan haszontalan eljárás.

Az a kérés a bíborosi testület dékánja felé, hogy legyen előre meghirdetve a diszkusszió témája azért, hogy hozzászólásokkal lehessen készülni, válasz nélkül maradt. Összefoglalva: a konzisztóriumok legalább nyolc éve bármiféle párbeszéd nélkül zajlanak.

Péter utódjának primátusa egyáltalán nem zárja ki a testvéri párbeszédet a bíborosokkal, akik "kötelesek a római pápával serényen együttműködni" (356. kánon). Minél súlyosabb és sürgetőbb problémákkal néz szembe a lelkipásztori kormányzás, annál nagyobb szükség van a bíborosi testület bevonására.

Amikor V. Celesztin 1294-ben tudomást szerzett a megválasztásának sajátos körülményeiről, és le kívánt mondani a pápaságról, ezt a megválasztóival folytatott alapos párbeszéd után, és az ő beleegyezésükkel tette meg.

A pápa és a bíborosok közötti viszony egy teljesen más koncepciója volt XVI. Benedeké, aki - a történelemben egyedi módon - a pápaságról való lemondás mellett személyes okokból, és az őt megválasztó bíborosi testület tudta nélkül döntött.

Egészen VI. Pálig, aki a pápaválasztók számát 120-ra emelte, az elektorok száma 70 volt. A pápaválasztó kollégium létszámának ezt a közel megduplázását az a szándék vezette, hogy a hierarchiába Rómától távoli országok is bekerülhessenek, megtisztelve a helyi egyházakat Róma bíborával.

Ennek elkerülhetetlen következménye az lett, hogy olyan bíborosok kerültek kinevezésre, akiknek nem volt a római kúrián és így az egyetemes Egyház kormányzásában szerzett tapasztalata.

Mindennek súlyos következményei vannak, amikor a perifériák bíborosait új pápa megválasztására hívják.

Sok pápaválasztó, ha nem a többségük, nem is ismeri egymást. Ugyanakkor ha pápát választanak, azt maguk közül választják. Világos, hogy egy ilyen helyzet bíborosi csoportoknak a saját jelöltjeikért végzett ténykedéseit segíti elő. Egy ilyen helyzetben pedig nem zárható ki a simónia veszélye sem, a maga különféle formáiban.

Végső soron azt gondolom, érdemes lenne komolyan fontolóra venni azt a felvetést, hogy egy konklávén a pápaválasztás jogát csak a Rómában szolgáló bíborosok gyakorolhassák, míg a többiek, bíborosokként, a szolgálatukat a 80. életévüket betöltött bíborosokénak megfelelő státuszban folytathatnák.

Röviden: számomra kívánatosnak tűnik, hogy a bíborosi testület hivatala és kompetenciái megújításra kerüljenek.

(A kezdőkép forrása: Remo Casilli, Reuters/FORUM)