1. Ha Jézus Szíve az Isten Fiának az örök Igével lényegileg egyesült Szíve, akkor természetes, hogy méltósága is végtelen: ugyanaz, mint az isteni Fölségé. Ez a Szív az, amelyben létrejöttének első pillanata óta „látók az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, ki tele volt malaszttal és igazsággal”. (Jn. 1,14.) Ez annak a Szíve, akit „Isten felmagasztalt s oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr”. (Fil. 2,9-10.)
2. Jézus Szívének fölsége a legmagasabb fölség, amely csak képzelhető. Az ő uralma örök jogon való; mint Isten és teremtő feltétlen ura azoknak, akiknek s amiknek ő adta meg a létezést. Az uralma továbbá korlátlanul kötelező: alóla csak jogtalanul vonhatja ki magát az ember; kiterjed mindenre és mindenkire, mindenkinek minden birtokára és körülményére és minden más kötelesség felett áll az a kötelesség, hogy őt szolgáljuk. Az ő uralma azonban édes és boldogító. Nem önmaga hasznát keresi, mint más urak, hanem a mi hasznunkat s földi meg örök boldogságunkat. Neki szolgálni annyi, mint uralkodni. Végül az ő uralma szelíd és leereszkedő. Hódolatot követel, de aztán testvérül is fogad: „Már nem mondalak benneteket szolgáknak... hanem barátaimnak”. (Jn. 15,15.)
3. Jézus uralmát sokan nem ismerik el a földön. Sokaknak ő csak a „jó Isten”, aki csak arra való, hogy itt-ott ünnepiesebb pillanatokban vagy felköszöntőkben emlegessék s aki ellen, ha bajba jutunk, zúgolódhassanak. Mások lelkében meg csak mint valami mitológiai emlék él, akár Zeuszé, akár Apollóé; de nem eleven valóság nekik, még kevésbé az Úr és Fölség az ő szemükben, akit ma is első helyre kellene tenni mindenütt: közéletben, irodalomban, a családban és a nevelésben.
Teszek-e én is valamit azért, hogy Jézus fölségét minél több ember elismerje és saját javára meghódoljon neki?
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
