1. A legnagyobb titkok egyike: miként egyeztethető össze Isten végtelen szentségével s igazságosságával az ő végtelen jósága és irgalma, íme a talány megfejtése: Jézus Szíve.

Egy Szív, amely egyrészt tele van szeretettel irántunk s irgalomból odaveti magát áldozatul s váltságdíjul értünk, és amely másrészt van olyan végtelen értékű, hogy áldozatával végleg és tökéletesen ki is tudja egyenlíteni bűneink számláját az isteni igazságosság előtt. Valóban Jézus Szíve az, amelyről el lehet mondani a Zsoltáros szavát, hogy benne: „Az irgalom s a hűség találkozik; az igazság s a béke csókot vált” (Zsolt. 84,11). „Azt, aki nem ismert bűnt, érettünk bűnért való áldozattá tette (az Isten), hogy mi az Isten igazságossága legyünk őáltala” (2Kor. 5,21). Jézust „az Isten odaállított engesztelésül a vérében, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző időnek bűneit… hogy kimutassa – mondom – a maga igazságát a mostani időben s hogy ő maga igaz legyen s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való” (Róm. 3,25-26).

2. Ebből érthetjük csak igazán, mennyire szeret bennünket az Úr s mekkora kincsünk van abban a Szívben, mely e szeretetnek valóságos foglalata, edénye, mintegy kimeríthetetlen rezervoárja, valóságos tárháza. „Az Isten azzal bizonyítja (foglalja össze) hozzánk való szeretetét, hogy az időt tekintve, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt érettünk. Azért most, miután megigazultunk a vére által, még sokkal inkább megment minket a haragtól” (Róm. 5,8-9). Akiket annyira szeretett még bűnös korukban, hogy meghalt értük, mennyivel inkább szeretheti őket, ha kegyelmében élnek!

3. Jézus Szíve szeretetének azonban csak akkor látjuk hasznát, ha a mi részünkről szintén készek vagyunk utat nyitni s elkészíteni szívünket az ő szeretetének.

A végtelen igazság és végtelen szeretet közül kinek-kinek az jut, amire alkalmasnak mutatja magát. Mint az orgona levegője: abba a sípba hat bele s azt szólaltatja meg, amelyik megnyílik előtte. Ha szeretettel ajtót nyitok neki: el fog árasztani szeretetével; ha szeretetét be nem fogadom: kénytelen lesz szabad teret engedni igazságosságának.

Boldog, ki szereti őt s isteni, hű barátot lel benne az ítélet napján!

(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)