1. Az erény, azaz a természetfölötti készség a jócselekvésre, Jézus Szívében léte első pillanatától kezdve természetesen a legtökéletesebb mértékben s minden válfajában megvolt. S nemcsak mint készség, hanem a gyakorlatban is minden irányban végtelen tökéletességgel megnyilatkozott.

Minden szaván, tettén, lépésén ott tündökölnek a sarkalatos erények: az okosság és igazságosság, a mérséklet és erősség; valamennyit pedig bearanyozza a szeretet isteni erénye, Jézus Szíve erényeinek és tulajdonságainak középpontja. S minden erény a tovább nem is fokozható tökéletességben van meg benne: valóban olyan mélység ez, melynek vége-hossza nincs! Oly kimeríthetetlen kincsesbánya, melyből a jócselekedetek végtelen sorozatának kincsei törnek szünet nélkül napvilágra.

2, Jézus Szívében a látszólag ellentétes erények egyformán megvannak. Határtalan bizalom s aggódó szorgoskodás, önérzetes méltóság és gyermekded alázatosság, korbácsot ragadó szigor és leereszkedő szelídség, erő és kérlelhetetlenség Isten ügyeinek szorgalmazásában s gyengéd engedékenység a maga helyén, fönség és nagyság párosulva a kicsiség és ön-feledés szeretetével, bátor szembeszállás a veszéllyel s vértizzadó, Istenhez fohászkodó türelem a szenvedés súlya alatt.

Valóban, Jézus Szíve mindenkinek, minden kor-, nem- és állapotbelinek élő mintakép; benne megtalálja utolérhetetlen példaképét az ifjú s az agg, az erős férfi s a gyöngéd nő, a szűz és az anya, a király és a koldus, a hatalmas és a gyámoltalan a jósorsban levő és a szenvedő, az igaz és a bűnös, az egészséges és a beteg, az élő és a haldokló.

3. S Jézus értett a nagy művészethez, hogy benne az erény mindig vonzó is tudott lenni. Vitatkozzék bár a farizeusokkal, fenyegessen bár az Isten ítéleteivel, nyugodjék, mint gyermek Anyja karján, támasszon halottakat, virrasszon imában éjszakákon át, tanítson, gyógyítson, vigasztaljon, feddjen, szenvedjen vagy diadalmaskodjék: ő mindig szép és kedves, mindig megnyerő s magával ragadó.

Mennyit tanulhatnék én s mennyi lelki nagyságot szerezhetnék magamnak én is, ha buzgón járnék Jézus Szíve iskolájába, buzgón olvasnám evangéliumát s merülnék el elmélkedéseimben az ő csodálatos erényeinek tanulmányozásába! „Uram, ragyogtasd fel arcodat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt, 79,4).

(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)