1. Jézus életében két ízben olvassuk, hogy megnyílt fölötte az ég s e szavak hangzottak fölötte: „Ez az én szeretett Fiam, kiben nekem kedvem telt”. (Mt. 3,17.) Egyik eset a keresztelés után történt a Jordán partján (Mt. 3,17), másik a Tábor hegyén. (Mt. 17,5.) Egyik az Úr Jézus nyilvános életének kezdetén, másik a kínszenvedésre való előkészületül.
Az Atya mindenesetre e fényes tanúságtétellel akarta Jézus tanítását megerősíteni életének e két fontos szakában, s ezzel akarta az embereket Jézus tanainak elfogadására és követésére buzdítani. „Őt hallgassátok.” (Mt. 17,5.) Jézusban, főleg az ő istenemberi Szívében kedve telt az Atyának, mert ez a Szív Isten Fiának Szíve volt, telve szentséggel és természetfölötti szépséggel, mint ama főpap szíve, akiről Szent Pál joggal írhatta: „Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített és felségesebb az egeknél”. (Zsid. 7,26.) Továbbá, mert engedelmessége által Isten világmentő szándékainak kiváló eszköze lett. És végül, mert önmegalázása által e kitüntető tanúságtételre különösen is rászolgált.
2. El lehet-e rólam is mondani, hogy bennem a mennyei Atyának kedve telik? Én is hivatva vagyok erre, Isten engem is kitüntetett az istenfiúság gyűrűjével. De Vajon én is „szent, ártatlan, szeplőtelen s a bűnösöktől elkülönített” vagyok-e?
Engedelmességem s alázatosságom által én is rászolgálok-e Isten különös kegyelmeire? Nem talál-e Isten bennem haragra s utálatra okot? Nem vagyok-e könnyelmű a bűn veszélyeinek kerülésében? Nem vagyok-e lanyha és hanyag, úgyhogy rám is vonatkoztatható az írás: „Mivel sem hideg, sem meleg nem vagy, kezdelek kivetni a számból”? (Jel. 3,16.)
3. Főleg egy eszköze van annak, hogy Isten legfőbb kegyeit különösképpen megszerezzük s ez a Szent Szív tiszteletének gyakorlata. Az Úr maga biztosította erről Alacoque Szent Margitot. A Szent Szív ígéretei is mind e mellett szólnak. Jézus Szívét tisztelni annyi, mint Jézus benső ismeretére, imádatára, lelkes szeretetére gyulladni. Márpedig Jézus maga mondja, hogy akik őt szeretik, azokat az ő Atyja is szeretni fogja és kedve telik bennük. (Jn. 14,21.)
(Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)
