1. Azt mondja Szent Pál, hogy „Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, amellyel szeretett minket, noha bűneink miatt holtak voltunk is, Krisztussal együtt életrekeltett (kegyelemből történt az üdvözítésetek!)”. (Eff 2,4-5.) És Keresztelő Szent János atyja, Zakariás is „a mi Istenünknek mélységes irgalmából” (Lk. 1,78) látja elkövetkezni a megváltást hálaadó prófétai himnuszában. „Viscera misericordiae Dei nostri – a mi Istenünknek mélységes irgalma” – mi más ez, mint az a Szív, melyet az irgalom alkotott, az irgalom hozott a földre, vitt értünk keresztre? „Az Úr irgalma az, hogy el nem vesztünk.” (Jer. sir. 3,22.)

2. De nemcsak a megváltás maga volt Jézus Szíve irgalmának nagy jótéteménye, hanem az is, hogy abban bennünket bűneink és méltatlanságunk ellenére egyenként is részesített. S ez nemcsak az irgalomnak műve volt, hanem a csodálatos béketűrésé is, amellyel Jézus Szíve a mi végleges megtérésünkre várakozott.

Hányszor utasítottuk vissza kegyelmeit, irgalmazásait! Mily korán, mily ifjan kezdtük a bűnt, a hálátlanságot, az érzéketlenséget vele szemben! Hányszor kellett neki újra és újra kopogtatnia lelkünk ajtaján, míg befogadtuk, s még azután is hányszor szomorítottuk meg ezt a legédesebb Szívet kisebbnagyobb hűtlenséggel! De Jézus Szíve békén tűrt, várt és újra meg újra jött; szinte kényszerített kegyelmeivel a jóra!

Mi lett volna velem, ha megelégeli a béketűrést s elfordítja tőlem irgalmának bőségét! Ha mint. száraz, gyümölcstelen fügefát kivág és eltaszít, hogy helyemet másnak, talán méltóbbnak adja át! Kettőzött buzgalommal s hálával kell Jézus irgalmait javamra fordítanom, nehogy beteljék a mérték s kivessenek az élők földjéről!

3. Jézus Szíve béketűrő, nagyirgalmasságú szeretetét azonban sokan teljesen visszautasítják. Sokakra nézve az ő hite unalom és megvetés tárgya, az ő Egyháza, szentségei, papjai gúny és gyűlölet céltáblái. Itt él ő köztük templomainkban, várja őket, felkeresi sugalmaival, jóra-intő ösztönzéseivel, szól hozzájuk papjai s világi apostolai által; de mindhiába! Szeretetének minden melege s minden találékonysága lepattan az ő kemény szívükről.

Mennyi szenvedést, szégyent, aggodalmat s részvétet okozott Jézus Szívének az emberek e hidegsége, érzéketlensége s hálátlansága? Mennyire illik, hogy legalább mi, az ő hívei, megengeszteljük őt érte s kétszeresen buzgólkodjunk az ő szeretetében, országának terjesztésében!

 (Forrás: Bangha Béla: A Jézus Szíve-litánia (elmélkedések). Mária Kongregáció - hitbuzgalmi képes havi folyóirat 1918. (XI.) évf.)