A skóciai papi gyermekmolesztálásokat vizsgáló bizottságnak nyilatkozva a pap Peter Smith atya azt állította, hogy a II. Vatikáni Zsinat reformjai hozzájárultak az Egyház "szörnyű hibáihoz" a szexuális visszaélések kezelése terén.

A skót Scottish Catholic Observer lap szerint Smith atya, a glasgow-i érsekség korábbi főtitkára úgy nyilatkozott: az Egyház is magáévá tette az 1970-es évek közgondolkodását, mely szerint "jobb megjavítani [a molesztálókat], hogy rendbehozzuk vagy jóvá alakítsuk őket", mintsem megbüntetni őket. Abban az időben az olyan papokat, akiket szexuális visszaéléssel vádoltak meg, büntetőjogi felelősségrevonás helyett terápiára küldték.

Smith atya szerint a II. Vatikáni Zsinat "jelentős különbséget hozott az Egyház egész működésében... [A Zsinat] arra hívott minket, hogy lelkipásztorként működjünk, és [legyünk] gondoskodóbbak az emberek felé", ahelyett, hogy a korábbi "legalisztikus" megközelítést használnánk.

"Ezt a lelkipásztori gondoskodást nagyon erőteljesen gyakorolták azon papok felé, akiket megvádoltak, és talán kevésbé erőteljesen azok felé, akik az ilyen erkölcstelenségek elszenvedői oldalán voltak." - mondta.

Smith atya szerint a II. Vatikáni Zsinat "friss levegőt áramoltatott át a rendszeren", de egyúttal azt is jelentette, hogy "az emberek nem figyeltek oda olyan dolgokra, amiknek nagyobb fontosságot kellett volna tulajdonítani".

Smith atya véleménye egyszemélyi ugyan, de nem egyedülálló. Más forrásokból mi is írtunk már ugyanerről.

A II. Vatikáni Zsinat az Egyház 1960-as években tartott egyetemes zsinata. A zsinat és rendelkezéseinek elfogadása minden katolikus hívőre nézve kötelező.

Fontos továbbá leszögezni: a papi visszaélések és azok kezelése nem tartozott a zsinat témái közé, és a zsinat egyetlen rendelkezése vagy útmutatása sem hatalmazott fel senkit arra, hogy a későbbi szexuális visszaéléseket vagy azok elkövetőit ilyen (laza és nem megfelelő módon) kezeljék. Smith atya kritikája egyértelműen a (katolikus körökben ma már közismert kifejezésnek számító) "a zsinat szellemiségének" nevezett (angolul: "the Spirit of Vatican II"), a zsinatot övező általános "lazító hangulatnak" szól. Annak a lazító hangulatnak, aminek szélsőségéből mára az Egyház "Cuki Egyház" (másként: "Jófejek egyháza" vagy "Jófej-egyház", angolul: "Church of Nice") gúnynevű irányzata kinőtte magát.