A Húsvét utáni második vasárnap is a Jó Pásztorról szólt. A különbség, hogy akkor csak a jó bárányai iránt való szeretetéről szólt az evangélium, ma pedig arról, hogy szereti és megkeresi az elveszett, rossz bárányt is.
Ennek megfelelően a bűntudat és az irgalomban való nagy bizalom szól a mise énekeiből. Helyezzük mi is minden gondunkat a Jó Pásztorra és szeressük az Úr Jézus tiszteletének ezt az ősi és evangéliumi formáját. Ez a hasonlat Jézus szent Szívének a legszebb és az evangéliumban magától Krisztus Urunktól megrajzolt képe.
Szent Péter arra a sok veszedelemre figyelmeztet, mellyel ellenségünk iparkodik kiragadni minket Isten nyájából: az Egyházból. E veszedelem megismerése csak fokozza bennünk a Jó Pásztorhoz való ragaszkodásunkat.
A Graduale kérdésére, melyet az Ószövetség énekese vet fel, vajon szünet nélkül haragszik-e az Úr és nem bocsát meg soha, az Újszövetség Jó Pásztora felel: Nem haragszik az Úr, hanem megbocsátó szeretettel maga jön a bűnös megkeresésére. Ha bűn nyomja a lelkemet, várok-e addig? Nem, hanem magam is sietek hozzá! Nevezik ezt a vasárnapot Jézus Szent Szíve vasárnapjának is. Ott, ahol külön körmenettel ünneplik, az öregmise a Szent Szívről mondható és a vasárnapról megemlékezés veendő.
Szentlecke. Szeretteim: Alázzátok meg magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy fölmagasztaljon titeket a látogatás idején. Minden szorgoskodástokat ő rája bízván, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körűljár, keresvén, a kit elnyeljen; kinek erős hittel álljatok ellen, tudván, hogy ugyanazt szenvedik atyátokfiai, kik e világon vannak. A minden kegyelem Istene pedig, ki minket örökkévaló dicsőségre hivott Jézus Krisztus által, titeket, kik egykevéssé szenvedtek, maga fog tökéletesíteni, megerősíteni és megállapítani. Őneki legyen dicsőség és uralom mindörökön örökké. Amen. (1 Pét 5,6-11)
Evangélium. Abban az időben: Közeledének Jézushoz a vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és irástudók, mondván: Hogy ez a bűnösöket elfogadja, és velök eszik. És mondá nekik e példabeszédet, így szólván: Kicsoda az az ember közőletek, kinek száz juha vagyon; és ha elveszt egyet azok közől, nem hagyja-e a kilencvenkilencet a pusztában, és az után megyen, mely elveszett vala, mígnem megtalálja azt? És midőn megtalálja, vállaira veszi, örűlvén; és hazamenvén, egybehíja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendjetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala. Mondom nektek: hogy szintúgy öröm lesz mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, kiknek nincs szükségök bűnbánatra. Vagy a mely asszonynak tiz drachmája lévén, ha elveszt egy drachmát, nem gyujt-e gyertyát, és kisöpri házát, és keresi szorgalmasan, mígnem megtalálja? És midőn megtalálja, egybehíja barátait és szomszédait, mondván: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem vala. Így mondom nektek, öröm leszen az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön. (Lk 15,1-10)
