A Bibliából jól ismert szép jelenetnek, a Bold. Szűz Mária Szent Erzsébetnél való látogatásának emlékezete a mai ünnep tárgya. A megtestesült Fiúisten itt mutatta meg először isteni hatalmát e földön, mert édesanyja látogatása alkalmával a kis Keresztelő Szent János repesni kezdett Szent Erzsébet méhében. Szűz Máriával együtt a mi ajkaink is fakadjanak e napon arra a szépséges énekre: „Magasztalja az én lelkem az Urat!” — mely különösen jól illik a szerencsés aratásért való hálaadásra is.[1] Az ünnep magyar elnevezése is onnét származik, hogy ez a Mária ünnep esik az aratási időbe.[2]

Bár — mint láttuk — az ünnep tárgya a Szentírásból való, mégis sajátosképpen csak a középkorra megy vissza eredete. Keletkezésének okát és körülményeit közelebbről nem ismerjük.[3] Először az 1247-i le mansi zsinat említi, azután pedig 1263-ban a ferencesek generális káptalanja fogadja el Szent Bonaventura ajánlatára. Jenstein János prágai érsek (+ 1400) készített róla officiumot, melyet VI. Orbán pápával el akart fogadtatni, azonban csak IX. Bonifác rendelte el az ünnepet.[4] Szomorú időket élt akkor az egyház, azért ajánlotta föl a pápa ez ünnepet is a szakadás megszüntetéséért. 1441-ben a bázeli zsinat buzdítja a híveket ez ünnep megülésére,[5] melyet végül IX. Pius emelt mai fokozatára.

A görögöknél is Mária-ünnep van e napon, melynek azonban egészen elütő tárgya van a miénktől. Konstantinápoly egyik külvárosában ugyanis, Blachernaeban, Pulcheria császárné fényes Mária-templomot építtetett.[6] Leó és Verina császársága alatt azután (457—478) egy ruhadarabot helyeztek el ide, melyet a hagyomány a Bold. Szűz köpenyének tulajdonított Ennek az eseménynek emlékezetét ünneplik a keletiek július 2-án.[7]

Különös megfontolást érdemel a mai ünnep alkalmával a Bold. Szűz alázatossága. Istenanyai méltóságával és a fáradalmakkal nem törődve útra kel, hogy nénjének szeretetszolgálatot tehessen. Ezért „tekintette meg az Úr szolgálójának alázatosságát” és ezért „hirdeti őt boldognak minden nemzedék!”
______________________
[1] „Levetette a hatalmasokat a székből: és felmagasztalta az alázatosakat (üres és telt kalász). Az éhezőket betöltötte jókkal: és a gazdagokat üresen bocsátá el. Oltalmába vette Izraelt az ő szolgáját...”
[2] Lonovics: Archaeologia. I. 283. o.
[3] Talán a keresztes háborúk alatt keleten talált Mária-ünnep (l. alább) utánzására vezették be nyugaton is ezt az ünnepet, (Így Thalhofer : Handbuch I. 705— Júl. 2-t illetőleg, l. még Binterim : Denkw. V. 407.) Helyenként más dátuma is volt. (L. Kellner : Heortologie. 202. o.)
[4] 1389-ben.
[5] 43. sessio.(1441. júl. 1.) Sajnos, IX. Bonifác hívein kívül a többi egyház nem fogadta el az ünnepet, a bázeli zsinatnak sem lehetett nagy foganatja. V. Pius juttatta azután érvényre elődje rendelkezését.
[6] Justinus és Justinianus bővítették. (Codinus : De aedificiis CP. — M. Gr. 157, 573. sk. és Gretser : Lib. de off. CP. c. 5.; Morcelli II. 151.; Muralt: Chronogr. Byz. I. 83. — id. Kellner : i. m. 201. o. j.)
[7] Ἡ κατάθεση τῆς τιμίας εσθήτος τῆς ὑπεραγίας δεσποίνης ἡμῶν Θεοτόκου εν Βλαχέρναις (Nilles : Kallend. I. 200.)

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 277-279. old.)