Az alábbi (szerkesztett, rövidített) lista a katolikus pap Dwight Longenecker atyától származik, aki a Patheos blogon közölt írásában tette azt közzé.

Az atya a katolikus papi "pedofilbotrányok" kapcsán Philip Jenkins, a Penn State egyetem (nem mellesleg nem katolikus) professzorának "Pedofilok és Papok" címet viselő könyvét ajánlja, mint "a legobjektívebb" munkát a témában.

Jenkins a könyvében kifejtett kutatási eredményeit egy rövidebb cikkben is összefoglalta. Longenecker atya a listáját e cikk alapján készítette el.

1. Nem a cölibátus tehet róla - házas emberek sokkal nagyobb arányban molesztálnak gyermekeket, mint cölibátusban élő papok.

2. A legtöbb gyermekmolesztálást családon belül követik el.

3. Valamennyi vallási csoportnak vannak pedofilbotrányai, és bár a katolikus közöttük a legnépesebb felekezet, a katolikus egyház e téren a statisztikák alján áll.

4. A gyermekek molesztálása valamennyi szociális területen jelen van: az iskolákban, az ifjúsági szervezetekben, a sportokban, stb.

5. A statisztikák alapján épp a katolikus papok azok a közszolgák, akikre a gyermekek molesztálása a legkisebb arányban jellemző: nem a papok, hanem az orvosok és tanárok állnak a lista élén.

6. A vallási hivatást végzők közül a katolikus papok között a legritkább a gyermekmolesztálás.

7. A katolikus egyházon belüli pedofíliaügyek katolikusellenes előítéletek, valamint a katolikus egyház nagysága és fizetőképessége miatt kerülnek gyakrabban az újságok címlapjaira.

8. A pedofília és az efebofília két különböző probléma. Míg az előző a szexuális érés előtti gyermekek iránti vonzódást jelenti, utóbbi a szexuális érettséget már elért tindzserkorúak iránti vonzódást jelöli. A legtöbb "pedofíliaként" bemutatott eset valójában "efebofília" volt.

9. A legtöbb efebofília eset homoszexuális természetű volt, amit a politikailag korrekt média elhallgatni és eljelentékteleníteni próbált, hogy a "pedofília botrányokat" a közvélemény ne a homoszexualitáshoz társítsa.

10. A pedofíliát elkövetett katolikus papok száma rendkívül alacsony.

11. Amit ma az esetek "eltussolásának" gyakorlataként ismerünk, olyan, évtizedekkel ezelőtti kulturális környezetben valósult meg, amiben a probléma nem volt még kellőképpen megértett, és amiben valamennyi szervezet az ilyen ügyeket a saját hatáskörén belül tartotta. Nem kevés esetben jó okkal is történt ez: az áldozatok és családjaik védelmében, lehetőséget láttak az elkövető rehabilitációjára, vagy el akarták kerülni a botrányokozást. A mai mércék az évtizedekkel ezelőtti esetek intézményes kezelésére csak korlátozottan és körültekintéssel alkalmazhatók.

12. A kártérítési perek megindulása nyerészkedni próbálókat támasztott. Az ismertté vált ügyek között nem kevés hamis vádra derült fény emiatt.

13. Minden megvádoltat megillet a tisztességes tárgyaláshoz való jog.

14. Különbséget kell tenni a gyermekekkel szembeni visszaélések típusai között. A verbális visszaélés és a testi fenyítés bár sajnálatosak, de sok esetben elfogadottak voltak az elkövetések idején. És bár gyakran hasonló mértékű médiavisszhang kíséri az ilyen ügyeket, nem hasonlíthatók össze a szexuális visszaéléseket vagy szélsőséges kínzást tartalmazó ügyekkel.

15. Egy felnőttel vagy egy érett tinédzserkorúval szemben elkövetett szexuális visszaélés helytelen, elítélendő, és büntetendő, de sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem esik ugyanazon megítélés alá, mint egy kiskorú gyermekkel szemben elkövetett molesztálás.

Kapcsolódó cikkünk:
A papi "pedofília" valójában rosszul megélt homoszexualitás