A Boldogságos Szűz Mária szíve, a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült Ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. Tiszteletének alapja a szeplőtelen fogantatás és az istenanyaság.
A Szentírásban vannak utalások Mária belső életére, szívére (Lk 1,46; Jn 19,27; Zsid 4,10). A misztikusok számára Mária Szíve a Jézus iránti szeretet példaképe (Szent Mechtild, Helftai Szent Gertrúd, Svéd Szent Brigitta, Szalézi Szent Ferenc). Isten Anyja Fatimában megígérte a végső máriás győzelmet: "Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik."
Ünnepét Eudes Szent János kérte kongregációja számára 1646 október 20-ra, 1647-ben február 8-ra saját officiummal. 1672-ben már sok francia egyházmegye átvette az ünnepet (annak ellenére, hogy 1669. június 8-án a Rítuskongregáció betiltotta). VII. Pius pápa (ur. 1800-23) egy szerzetesközösségnek a Pünkösd utáni 3. vasárnapra, Szent X. Pius 1907-ben a kapucinusoknak és az ágostonos remetéknek a Nagyboldogasszony oktáváját követő vasárnapra engedélyezte. XI. Pius pápa a külön kérelmezőknek engedélyezte az officium végzését. Végül XII. Pius pápa 1942-ben fölajánlotta az emberiséget Mária Szeplőtelen Szívének, majd 1944-ben általánossá tette az ünnepet aug. 22-én.
Ima Mária Szent Szívéhez. – Ó Szent Szív! Máriának, az Isten anyjának és a mi anyánknak szeretetre legméltóbb Szíve! melyben a teljes Szentháromság kedvét találja és a mely kiválasztott tárgya vagy az angyalok és emberek tiszteletének, szeretetének. – Ó Szent Szív! Te Jézus Szívének tökéletes képmása, mely jósággal és benső részvéttel tekintesz nyomorainkra; kérünk, olvaszd fel szívünk jegét, hogy az is isteni Megváltónk Szívéhez legyen hasonlóvá. – Öntsd belé erényeid szeretetét és gyullaszd föl ama mennyei lánggal, mely magadat emészt. Vedd pártfogásodba és oltalmazd anyaszentegyházunkat, légy menedéke és legyőzhetetlen vára minden ellenségei ellenében. Te légy az út, amely minket Jézushoz vezet és az ég kegyelmeit hozza számunkra. Légy segedelmünk a szükségben, enyhületünk a nyomorúságban, erősségünk a kísértetben, menedékünk az üldözésben és szabadulásunk a veszedelemben, különösen pedig végső halálos küzdelmeinkben. Ó Szűzanyánk! ama rettentő pillanatban, melytől örökkévalóságunk függ, éreztesd kiváltképpen velünk anyai szíved kegyességét, pártfogásod hathatóságát és szabadító irgalmadat ; hogy élő hittel, erős reménységgel, forró szeretettel és bűnbánó szívvel juthassunk a mennybe és dicsérhessük az Istent.
(Sík Sándor, Schütz Antal: Imádságoskönyv. Szent István Társulat, Budapest, 1913. 440-441 old.)
Ugyanerre a napra esik: Szent Timót, Ipoly és Szimforián vértanúk
Szent Szimforián vértanú + 180 k. Autun francia város volt a hazája. Akkor ott még kevesen voltak a keresztények, de annál öntudatosabbak és elszántabbak. Köztük Szimforián, aki akkor még alig serdült ifjúvá. Arcán a megőrzött keresztény ártatlanság titkos jegye ragyogott, mikor a város feje elé került - merthogy a pogány Ceres ünnepét nem tartotta meg, úgy, mint tették más római polgárok. A városkapitány azt hitte, könnyű dolga lesz a gyermek ifjúval. Fölolvastatta előtte a római törvényt, mely ellen vétett. Szimforián egyszerű feleletet adott: Nekem teljesítenem kell a királyok királyának törvényét. Különben adj kalapácsot, egy-kettőre összetöröm a ti bálványisteneiteket. Börtönbe vitték. Hosszú napok múlva újra elővezették: lesoványodott, ifjúságának rózsái lehervadtak arcáról, de kigyúltak rajta a Szentlélek pünkösdi rózsái. Ígérhettek neki jólétet, jövőt; fenyegethették. „Félem a Mindenható Istent, aki megteremtett, és csak neki szolgálok.” És hű maradt Urához akkor is, mikor a hóhér kardja alá hajtotta ifjú fürtős fejét. Az Úr megadta neki az élet koronáját és megdicsőítette a földön. Szűkebb hazájában és azontúl, kivált a középkorban, nagy tiszteletben volt mindig.
(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)
