A protestáns lázadás októberben esedékes 500. évfordulójához közeledve a Pew Kutatóközpont új statisztikákat közölt, amelyek rámutatnak, hogy sok katolikus szerint a katolikus hit "hasonlít" a protestantizmushoz.
Azok a katolikusok, akik szerint a katolicizmus és a protestantizmus hasonló, kisebbséget alkotnak Írországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Portugáliában, az összes katolikus hívő 50%-át teszik ki Franciaországban, és 67%-os többséget Hollandiában.
A Pew eredményei szerint bármely országra nézve a katolikusoknak kevesebb, mint 40%-a állítja azt, hogy a vallása "nagyon fontos" szerepet tölt be az életében. A listát ebben a portugálok vezetik 40%-kal, míg a brit katolikusok között ugyanez az arány csupán 10%.
Jóllehet a katolikusok számára a vasárnapi miserészvétel kötelező, amelynek elmulasztása súlyos bűn, ezt a kötelezettséget még a legmagasabb arányt produkáló Portugáliában is csupán a katolikusok 28%-a teljesíti. A szintén élvonalba tartozó Spanyolország, Írország és Olaszország ugyanebben 21-25%-os arányt mutathat fel, míg Ausztria, Németország, Franciaország, és Svájc (valamint a Pew májusban közölt felmérésében szereplő Magyarország is) a tizes százaléksávba esők közé tartozik. A heti szentmiserészvétel Hollandiában, Belgiumban és az Egyesült Királyságban a legalacsonyabb, tíz százalék alatti.
Az Egyház számos hithű pásztora és médiuma régóta kongatja a vészharangot a katolikus identitás (a hit mellett a sajátos szokásrendszer és életforma) rohamos csökkenése miatt. A katolikusok egyre kevésbé ismerik és értik a katolikus tanítás és a protestáns tévtanítások fontos különbségeit, a katolikus hívek szilárd és mélyreható kateketikai képzésének jellemző (és szinte teljes) hiánya miatt.
A katolikus identitás hiánya leginkább a fiatalok hitéleti aktivitásának csökkenésében mutatkozik meg. Azok az idősek viszont, akik ezt az identitást őrzik még, az idő előrehaladtával természetes úton egyre fogynak.
Az önmagukat katolikusnak illetve protestánsnak vallók többsége egyaránt azt gondolja, hogy az üdvösséghez a hit és a cselekedetek is szükségesek. A felmérés ugyanakkor azt mutatja, hogy a katolikusok jelentős hányada hiszi azt a protestáns tanítást, hogy az üdvösséghez "egyedül a hit" (sola fide) szükséges. Svájcban például a katolikusok 33%-a válaszolt úgy, hogy az üdvösséghez egyedül a hit szükséges, miközben ugyanezt a választ a svájci protestánsoknak csupán 30%-a adta.
Svájc az egyetlen olyan ország a Pew Kutatóközpont eredményei szerint, ahol a katolikusok nagyobb arányban vallják ezt a protestáns (tév)tanítást a megigazulásról és üdvösségről, mint maguk a protestánsok. Svájc volt azonban az az ország, ahol Szalézi Szent Ferenc éveket töltött a kálvinista tévedésekkel szembeni prédikációkkal és tanítással, tízezreket vonzva vissza az Egyházba.
A Szentírásban Jakab apostol ezt írja a levelének 2,24-es részében: "Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik megigazulttá, nem a hit egymagában." (Jakab apostol levelének teljes 2,14-25 része az "egyedül hit általi" megigazulás tana ellen szól). Ez az a szentírási levél, amelyet Luther egyszerűen csak "szalmalevélnek" nevezett. Mégis, ez az egyetlen része a teljes Szentírásnak, ahol a "hit" (fide) és az "egyedül/egymagában" (sola) kifejezések együtt szerepelnek. Luther a saját szentírásfordításában az "egyedül/egymagában" kifejezést maga hamisította bele a protestánsok által hivatkozott Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levele 3,28-ik részébe, hogy a katolikus tanítástól eltérő teológiai elképzelését (az ún."sola fide" elvét) alátámassza vele.
Az Egyház a megigazulás tanát részletesen a (reformáció kihívásaira válaszoló) Trienti Zsinaton fejtette ki, és határozati tömörséggel a zsinat 9. kánonjában foglalta össze:
Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, s hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve.
