Az emberiséget megváltó legszentebb áldozat oltárának: a keresztnek ma két ünnepe van az egyházban. Az egyik május 3-a, a másik szeptember 14-e. Sajátságos módon cserélődött föl ennek a két napnak a jelentősége. A nyugati egyház ugyanis május 3-án ünnepli a sz. keresztnek föltalálását, szept. 14-én pedig a perzsáktól való visszaszerzését és ezzel kapcsolatos fölmagasztaltatását, holott a történeti adatok épp az ellenkezőről tanúskodnak. Ennek megvilágítására álljon itt röviden a kereszt története.

A kereszt megtalálását a régi történetírók[1] Nagy Konstantin anyjának: Szent Ilonának (Heléna) tulajdonítják. Valószínűleg 320 szept. 14-én történt meg ez a nagy esemény.[2] Miután a pogányok által a szent helyek fölé épített Vénusz-templomot és szobrot lerombolták és a fölhalmozott törmelékeket elhordták, előkerült három kereszt és az a tábla, melyet Pilátus az Üdvözítő keresztjére tüzetett. Mind a három keresztet hozzáérintette Makárius jeruzsálemi püspök egy halálos beteg nőhöz, aki Krisztus keresztjének érintésétől visszanyerte egészségét, így ismerték fel, hogy melyik volt a három közöl az Úr Jézus valóságos keresztje. A császárné ennek egy részét és a szegeket elküldötte fiának Konstantinápolyba, a másik rész Jeruzsálemben maradt ezüst tartóban, melyet ezentúl minden évben Nagypénteken nyilvános imádásra kitett a püspök.

335 szept. 14-e óta[3] e napon is nagy ünnepélyességgel magasztalták föl az említett városokban és mindazon helyeken, ahol a kereszt kisebb részecskéi voltak,[4] e szent ereklyéket. Azonban 614-ben II. Chosroes perzsa király, a nagy keresztényüldöző, elfoglaltatván Jeruzsálemet, a keresztet elrabolta és Perzsiába hurcolván, meggyalázta.[5] Csak 628-ban tudta Heraklius császár a legyőzött perzsa király utódját, Siroest, a kereszt visszaadására kényszeríteni. A következő év tavaszán vitte vissza a császár nagy ünnepély keretében a szent ereklyéket Jeruzsálembe és a hagyomány szerint május 3-án adta át azt Zakariás pátriárkának. A császári pompába öltözött Heraklius maga vitte vállain a keresztet, de a legenda szerint nem tudott vele a Kálvárián tovább menni, míg csak a pátriárka figyelmeztetésére palástját és drága öltözetét levetve az Úr példájára mezítláb nem indult neki a keresztútnak.

Ezek az események szolgáltatják a kereszt ünnepeinek tárgyát. Keleten a szeptember 14-i ünnep[6] mellett nem fejlődött ki a másik, de az előbbit sem a kereszt föltalálásáról nevezték el, hanem az e napon szokásos ünnepélyes fölmagasztalásáról:[7] „A tiszteletreméltó és életetadó keresztnek az egész világon való fölmagasztaltatása”.[8]— Nyugaton viszont először a 628.-i események fölött való öröm szolgáltatott okot kereszt-ünnep meghonosítására.[9] Első tanúja itt 650-ből való,[10] de ebben még helyesen csak „a szent kereszt napja” nevet viseli. Talán a Liber pontificalis egy tévedésének[11] következtében nevezték el azután a gallikán szerkönyvek máj. 3-át „a szent kereszt feltalálása” napjának.[12] — Rómában már I. Sz. Sergius pápa (687—701) alatt ismeretes volt a szept. 14-i ünnep, mit a bizánci uralommal lehet magyarázni.[13] Azonban Nyugat egyéb helyein csak lassanként jött szokásba.[14] Viszont a május 3-i valószínűleg csak a római és gallikán liturgia keveredésekor jutott el Rómába.

Ennyit lehet röviden e két ünnep keletkezésének történetéről megállapítani. Mint nyugaton régebbi és nagyobb elterjedésű ünnep a május 3-a II. oszt. duplex lett, szept. 14-e pedig csak nagyobb duplex.15

A nagypénteki keresztimádási zsoltár (Zsolt. 66, 2.) szépen egészíti ki a szentmise Introitusában Sz. Pál szavait: (Gal. 6.) „Nekünk pedig teljék dicsőségünk a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, melyben üdvünk, életünk és feltámadásunk vagyon”. Ugyancsak a szenvedés idejét idézi vissza emlékünkbe a Graduale 95. zsoltára, amelyben a keresztfa trónusáról uralkodó Megváltó hirdetésére hivatnak föl az egyház tagjai. Végül e gondolatkörből való a 117. zsoltár is az Offertóriumban, amelyet a halál fölött diadalmaskodó Üdvözítő hálaénekének kell tekintenünk.

A szeptember 14-e után következő héten van az őszi kántorböjt.
____________
[1] Sokrates : H. E. l, 17. az első. Eusebius, bár sz. Ilonának szentföldi utazását két fejezetben (Vita Const. 3, 42. 43.) leírja, a kereszt föltalálásáról nem tesz említést. Hallgatása annál súlyosabban esik latba, mert hiszen ő az esemény kortársa lett volna. Kellner (i. m. 249. o. 1. j.) úgy magyarázza ezt, hogy Eusebius arianus létére nem hitt a kereszt csodájában s azért inkább elhallgatta.
[2] így irja ugyanis az excerpta lat. Barbari alexandriai krónika. Sokrates a nicaeai zsinat (325.) leírása után mondja ugyan el, de ez lehetetlen, mert 326-ban sz. Ilona már meghalt. (Sz. Ilona életét röviden leírja Kellner : i. m: 247. sk. o.) Vannak egyéb adatok is, melyek más évre és napra teszik, de ezek nem lehetnek mérvadók. A jeruzsálemi zarándoknő szerint is ugyanazon a napon találták meg a keresztet, melyen a Szentsír és az Anastasis templomot szentelték. (335. szept. 14, de Baumstark szerint régen 13. és a görögök ma is e napon ünneplik a Szentsír templom felszentelését. I.. Nilles: i. m. I. 274. ; Mihályfi : i. m. 173. — V. ö. Eusebius : H. E. 4, 42-48. - M. Gr. 20. 1189. sk.)
[3] Ghronicon paschale (M. Gr. 92, 713. sk.); Georg. ep. Alex.: Vita s. Jo. Chrys. (M. Gr. 103, 355.)
[4] A császárok ajándékozásai révén.
[5] Állítólag palotáját mennyországgá alakíttatta, azután jobbjára tévén a keresztet a Fiú helyére, baljára pedig egy kakast a Szentlélek helyett, magát Atyaistennek neveztette alattvalóival. (Durandus: Hat. div. off. 265. o.)
[6] E napon böjtölnek a görögök. Az örmények a szept. 11-17. közti vasárnapon ülik meg ezt az ünnepet, mely egyike főünnepeiknek. (Nilles: i. m. 276.) A keletiek hagyománya szerint ugyancsak e napon szerezte volna vissza is Heraklius a perzsáktól a keresztet.
[7] Így Thalhofer: Handbuch I. 690. és mások.
[8] Ή Παγκόσμια Ὕψωσις τοῦ Τιμίου καὶ Ζωοποιοῦ Σταυροῦ (Mihályfi : i. m. 173. ; Nilles : i. m. I. 274.) Kopt kalendáriumokban ezenkívül márc. 6-án van a kereszt megtalálásának ünnepe, melyet Kellner úgy magyaráz, hogy ez a Heraklius-féle visszaszerzés emléke, (i. m. 281. o.)
[9] így Kellner : i. m. 251. o.
[10] Silosi Lectionarium.
[11] Eszerint ugyanis 310. máj. 3.-a volna a kereszt feltalálásának napja, (Liber pontif.: vita Euseb. l, 107. — Kellner: i. m. 249. o. 4. j.)
[12] Missale Gothicum és a bobbioi Sacramentarium Gallicanum. A Gelasianumban is benne van, de Duchesne és Kellner szerint ez csak későbbi betoldás eredménye.
[13] Thalhofer : i. m. I. 691. Neve természetesen itt is fölmagasztalás maradt, mint Keleten.
[14] A Gregorianumban már mind a kettő megvan.
[15] Így volt már Durandus korában is. Szerinte azért, mert a „föltalálás” ünnepét (máj. 3.) pápa: Eusebius alapította, a „fölmagasztalást” (szept. 14.) csak császár: Heraklius. Azonban ez a megállapítás nem felel meg a történeti tényeknek.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest 1923. 217-221; 301. old.)