Mint Benevent püspöke meglátogatott Mizénumban egy igen szentéletű Szózius nevű diakónust. Miközben ez az evangéliumot énekelte a szentmisén, Januárius lángkoszorút látott fején. Ebből következtette, hogy a vértanúság koronája várja. Csakugyan, a Dioklécián-féle üldözésben Szóziust börtönre vetették, majd az őt látogató és buzdító püspököt is lefejezték. Januárius ereklyéi már az 5. században Nápolyba kerültek, mely őt védőszentjének választotta. A föléjük épült hatalmas dóm őrzi koponyáját és két ampolnában vérét, mely rendesen alvadt állapotban van. A szent nagy ünnepein (máj. 1, 2, szept. 19, dec. 6) azonban, ha a koponyához közelítik, forrni kezd, „mintha türelmetlenül várná a föltámadást, mikor megint végigfolyhat a szent tagokon”, mondja Barónius (lásd máj. 26). Ez kétségtelen tény, valamint az is, hogy a szent ereklyéi nem egyszer megállították a Vezúv tűzhányó izzó lávafolyamát a város határában.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)