Egy jámbor, de nem biztos ítéletű pap merő buzgóságból egy regényszerű írást készített, melyet Tertullián és Szent Jeromos, majd Cielásius pápa élesen elítéltek. Ez az írás azt beszéli az első ikóniumi vértanúról, hogy Szent Pál két „hamis” testvérrel, Démással és Hermogenéssel Ikoniumba megy, Titus jelzésére Onéziforus befogadja őket házába. Itt Pál egyszer oly hatalmasan ajánlja a szüzességet, hogy Tekla, aki egy szomszéd ház ablakából hallgatja, otthagyja vőlegényét, Tamirust. A vőlegény panaszt tesz a prokonzulnál, s a két hamis testvér elárulja Pál tartózkodási helyét. A prokonzul megvesszőzteti Pált, és kiűzi a városból. Teklát máglyára vetik. De csodálatosan megmenekül, Pálhoz csatlakozik és vele megy a pizídiai Antióchiába. Itt vadállatok elé vetik; de azok nem bántják. Megint kiszabadul, megint fölkeresi Pált, majd anyját és „miután sokakat megvilágosított Isten igéjével, szép álomba átszenderült”. Keleten és a középkor óta Nyugaton is nagy volt a tisztelete.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)