Nagy vigasztalásul és bátorításul szolgál nekünk sokszor nehéz földi küzdelmeink közepette az a hit, hogy nem vagyunk egyedül, hanem Isten angyala őrködik fölöttünk. Hogy valóban rendelt az Isten őrzőangyalokat az emberek számára, azt Krisztus Urunk határozottan megmondotta,[1] az apostolok[2] és a szentatyák[3] is ránk hagyományozták és a századok folyamán számos csoda igazolta.
Azonban egyrészt mivel az egyház a legtöbb imájában úgyis megemlékezett az angyalokról,[4] másrészt pedig szept. 29-én Szent Mihállyal együtt a többi angyalokat is ünnepelte,[5] azért az őrzőangyalok ünnepe nem is igen tekint vissza nagyon nagy korra.
Legrégibb adataink szerint először Spanyolországban ültek külön ünnepet az őrzőangyalok tiszteletére a XVI. században, még pedig március 1.-én.[6] Innét származhatott át e szokás Franciaországba, ahol azonban már Szent Mihály után az első szabad napot választották az ünnep idejének. Ez az utóbbi gyakorlat nyert azután V. Pál pápától engedélyezést az egész egyház számára[7] és lett Ferdinánd kérésére a birodalom parancsolt ünnepévé. 1667-ben IX. Kelemen szept. első vasárnapjára tette át és nyolcadot is csatolt hozzá, de X. Kelemen okt. 2.-át jelölve meg dátumául, az egész egyházra kiterjesztette az ünnepet. Külön privilégium folytán[8] a Német Birodalomban, hazánkban és egyebütt is megtartották a régibb ünneplési módot egészen X. Pius idejéig. Nagyobb duplex méltóságra XIII. Leó emelte Szent Őrzőangyalok napját.
Ne feledkezzünk meg sohasem arról, hogy Isten követe kísér állandóan utainkon, aki majdan az ítéleten tanúskodni fog mellettünk vagy ellenünk aszerint, amint sugallatait követtük vagy azokat megvetettük.
___________
[1] Mt. 18,10.
[2] Ap. Csel. 12,15; Zsid. 1,14. Sőt már Zsolt. 9,11. sk.
[3] Origenes több helyen, sz. Jeromos, Nagy sz. Gergely, sz. Ágoston stb.
[4] Szentmisében és zsolozsmában egyaránt.
[5] Ennek a mai Mihálynapi officiumban is vannak nyomai. (Áldás a VIII. lecke előtt: Quorum festum colimus ... és az Oratio.)
[6] Schrod után Kellner: i.m. 246. o.
[7] 1608. szept. 27.: duplex ünnep gyanánt.
[8] S. R. C. 1679. szept. 30.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 306-307. old.)
