
Ha a pogányokban volt már annyi tapintat, hogy Athénben külön oltárt emeltek „az ismeretlen istennek”,[2] akkor Krisztus igaz egyháza nem maradhat mögöttük kegyelet dolgában, nem feledkezhetik meg az ismeretlen szentekről. Azért emlékezzünk meg Mindenszentek ünnepén különösen azokról a szentekről, akiknek az egyházi év folyamán nem jutott külön ünnep, vagy pedig, akikről még történeti följegyzés sem maradt reánk.
Már láttuk, hogy milyen gondosan megőrizték az őskeresztények különösen a szent vértanúk emlékét,[3] hogyan olvasták föl neveiket az utódok a legszentebb áldozat bemutatása alkalmával[4] és miként juttatták el ismeretüket más egyházközségek híveihez is. Kezdetben könnyen ment a dolog, de mikor az üldözések erősbödtével „patakokban folyt a keresztények vére”,[5] különösen Diocletianus császársága alatt (304-ben), akkor vetődhetett föl a szorongatott hívekben az a gondolat, hogy mindezeknek a hősöknek szent emlékét együtt egy napon ünnepeljék meg,[6] Keleten — a legnagyobb üldözés színterén[7] találjuk meg Mindenszentek ünnepének ősét : az összes vértanúk emlékünnepét Antiochiában Pünkösd után az első vasárnapon.[8] Ezen a napon ülik meg a nemegyesültek[9] mai napig Mindenszentek vasárnapját.[10]
Nyugaton, az eddig elmondottaktól függetlenül Rómában keletkezett egy ünnep május 13-án.[11] Ugyanis ezen a napon szentelte föl IV. Bonifác pápa (608-611.) keresztény templommá a Pantheont.[12] melyet Phocas császár 609 táján neki ajándékozott, a szent Szűz és az összes vértanúk tiszteletére.[13]
Talán akkor bővült ki ez ünnep tárgya, mikor III. Gergely (731—741.) a Szent Péter bazilikában egy oratóriumot rendezett be minden szentek tiszteletére,[14] vagy mikor ugyanő a Pantheont restauráltatta.[15] Mindazonáltal még IV. Gergely (827—844.), aki az ünnepre Rómába zarándokló néptömeg könnyebb élelmezési lehetősége végett[16] máj. 13.-áról nov. 1-ére tette azt át, még csak minden vértanúról nevezi az ünnepet. Azonban Jámbor Lajos ugyanennek a pápának buzdítására már mint Mindenszentek ünnepét terjeszti ki nov. 1.-ének ünneplését egész birodalmára 835-ben.[17]
Vigíliája (nálunk enyhített böjttel)[18] a XIV. század óta van,[19] nyolcaddal pedig IV. Sixtus pápa (1471— 1484.) ruházta föl.[20]
Mindenszentek ünnepének alapgondolata nyilvánvaló : Vágyódás ébred bennünk a szentek boldogságának elgondolására és ez kell, hogy ösztönözzön bennünket példájuk követésére.[21] Ők is gyarló emberek voltak, Ők is nehéz küzdelemmel győzték le kísértéseiket, de kegyelemben erősek lévén, diadalmaskodtak és ezáltal megmutatták nekünk „a szentek unokáinak” az örök boldogság felé vezető utat.[22]
A kitörő öröm hangjaival kezdi az egyház mai Szentmiséjét és az üdvözöltek nevében mintegy háláját fejezi ki ezeknek a hősöknek megdicsőüléséért a Mindenhatónak. (32. zsoltár.}[23] A Graduale a híveknek szól és megmutatja azt az utat, mely az örök isteni jutalomhoz vezet: az Istenfélelem útja ez, Krisztus követése. (33. zsolt.[24] és Mt 11,. 28.) Az Offertorium és Communio az üdvözültek boldogságának ecsetelésével ösztönöz ennek az útnak választására. A Lectioban mintegy bepillantást nyerünk a mennybe,[25] az evangélium pedig a nyolc boldogságot tartalmazza, amit Kramp az Üdvözítő birodalmi alaptörvényhozásának nevez.[26]
Mindenszentek délután két Vecsernye van, mert mindjárt az ünnepe[27] után következik a halottaknapi vecsernye.
____________________
[1] Jelen 7, 9,
[2] Ap. csel. 17, 23 ;
[3] I.. „A szentek tiszteletéről” fent 50. sk. o.
[4] A diptichákból, azaz kétrét összehajtható táblákba. Ezek kb. a XII. sz-ig voltak használatban.
[5] „Aera martyrum” (Euseb.: H. E. VIII. 8.)
[6] Kellner: Heortologie 240. o.
[7] Hefele-Knöpfler: Egyháztörténet I. 55. o.
[8] Ar. sz. János homiliái e napra: M. Gr. 50, 706—712.
[9] A gör. kath. ezenkívül nov. l.-ét is ünneplik. (Kellner: i. h.) Italo-Graec. Kalend.-ban: nov. 1. 'Η εορτη παντων των αγιων. (Nilles; Kalend. I. 314.)
[10] Mihályfi: Nyilv. Istentisztelet 173. o.: Κυριακή των αγιων παντων. A syreknél a 411-i kalendáriumban Húsvét után péntek: megemlékezés minden vértanúról. (Milles: i. h.és Baumer; Gesch. des Breviers 190. o.)
[11] Bár a syrek már a IV. században e napon ünnepelték Edessában az egész világ vértanúit. (sz. Ephraim: Carm. Nisib. 6.id. Nilles: i. h.) Azonban az időpont valószínűleg csak véletlenül vág össze. (L. Bickell: Theol. Quart., Tübingen 1868, 467.) Különben Müller szerint (i. m. 577.) már Ruspei Fulgentius (+ 533) is ismert nyugaton általános vértanúünnepet.
[12] Nagy kerek templom Rómában, melynek fülkéiben régen pogány istenszobrok álltak: innét a neve (L. Kellner: i. h.)
[13] Liber Pontif. (ed. Duchesne I. 317.); Beda: Hist.Angl. 2, 4.; Paulus diac.: Hist. Longob. 4, 37. stb. A templom neve S. Maria ad Martyres. Durandus az alapítás okául négyet sorol föl: 1. dedicatio, 2. suppletio, 3. negligentiarum expiatio, 4. facilior impletio orationum nostrarum. (i. m. 266.) Szépen írja le Guéranger a keresztény vértanúk diadalmenetét a pogány bálványok templomába. IV. Bonifác ugyanis a Pantheonból kihordatván az istenszobrokat, a katakombákból ünnepélyes kormenetben vitette oda a szentek ereklyéit.
[14] Liber pontif.194.(M.L. 128,1026.): „in honorem Salvatoris, sanctaeque eius Genitricis, sanctorumque Apostolorum vel omnium sanctorum martyrum ac confessorum perfectorumque iustorum toto in orbe terrarum requiescentium.” (Mihályfi: i. m. 161. o.)
[15] Liber pontif. (Duchesne I. 419.)
[16] Beleth.: Rationale 127. és utána Durandus: Rat. div. off. 266. o. stb.
[17] Ado: Martyrol. Cal. Nov. (M. L. 123, 387.) és Sigebert. Gembl.: Chron. ad ann. 835. (M. L. 160, 159. L. Kellner: i. m. 241. o. 5. j.)
[18] 1915 óta, azelőtt szigorú böjt volt, mint az egyetemes egyházban ma is. (Cod. iur. can. 1252.can. 2.§.)
[19] Bár a Liber pontif. szerint már III. Gergely óta (i. h.) és Alcuin 799 táján meg éppen háromnapos előböjtről emlékezik meg.
[20] NatalisAlex.: H. E. 3, 23.
[21] Megfontolandók sz. Caesarius szavai: a szentek érettünk csak akkor esedeznek, ha erényeikből bennünk valamit észrevesznek, (id. Lonovics: Archaeologia 1. 349.o.)
[22] L. bővebben Lonovics: i. m. 337. sk. o.
[23] Wolter: i.m. 520.
[24] U. o. 549.
[25] Jelen. 7, 2-12.
[26] I.m. III. 312. — Ennek Kitünő magyarázatát l. Székely: A hegyi beszéd magyarázata, Budapest, 1913. 44. sköv. o.
[27] Mindenszentek zsolozsmája Rhabanus Maurustól (+ 856.) való, de V. Pius pápa (+ 1572) átdolgozásában.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Budapest, Szent István Társulat 1923. 310-315. old.)