Laterán a pápának, mint Róma püspökének székesegyháza, egyike a négy nagy bazilikának, az összes katolikus templomok anyja és feje (Mater et caput omnium ecclesiarum urbis et orbis). Állítólag Nagy Konstantin alapította 324-ben a Laterani egykori palotájában és ajándékozta I. Szilveszternek. Eredetileg a Megváltó bazilikájának (Basilica SS. Salvatoris) hívták. A 10. században földrengés pusztította el, újra felépítették és Keresztelő Sz. János (S. Giovanni in Laterano) tiszteletére szentelték fel. Felszentelés évfordulóját (nov. 9.) és címének ünnepét (aug. 6. Urunk színeváltozása) az egész világ összes papjai 2. osztályú duplex ünnepként megünneplik.
Egy megkapó ellentéttel veszi kezdetét a templomszentelési Szentmise. Különböző szempontból tekintve Isten házát, méltán mondhatjuk egyfelől fölségesen rettenetes helynek, ahol a hatalmas Isten, ég és föld Alkotója és Bírója lakozik; míg másfelől kellemesnek és kívánatosnak, mert hiszen az örök boldogság kútforrása, a mi mennyei Atyánk lakhelye az, mely után lelkünk eped és vágyódik.[1] A Graduale 137. zsoltárát az újszövetségi templom előképére való vonatkozásaik miatt idézi az egyház.[2] Végül az Offertoriumban lelki szemeink elé állítja Dávid királynak fölfogását a templomról, a Communióban pedig legnagyobb fiáét, Krisztus Urunkét. Az előbbi vagyonának legjavát áldozta a fölépítendő jeruzsálemi templom céljára, az Üdvözítő pedig annak szentségét és hivatását megőrzendő korbácsot fogott isteni kezeibe!
___________________
[1] 83. zsoltárról l. Wolter III. 217. – I. Móz. 28,17: „Terribilis est locus iste” – eredetileg Jákob szavai az égig érő lajtorja látomása után: Bethel (Isten háza).
[2] Wolter V. 302 és 66.
(Forrás: Liturgikus Lexikon. Szerkesztették: Dr. Kühár Flóris és Dr. Radó Polikárp. Komárom, 1933. 230 old.; Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 324-325. old.)
