A Pünkösd utáni idő jelképe a hosszú vándorutunknak az égi haza felé. Az utolsó vasárnapok tehát ennek az útnak az utolsó állomásait jelzik. A szentmise énekei már mind erre vonatkoznak és ha Pünkösd utánra 24-nél több vasárnap esnék, akkor ezek az énekek állandóan megmaradnak, míg a többi részt a vízkereszt után fennmaradt misékből kell vennünk. A mai szentmise is egyébként az Isten erejében és irgalmasságában való bizalmat akarja bennünk növelni, mely a bűn bilincsétől (oratio), a rabságból (énekek), sőt a halálból (evangélium) és bármely szükségből (communio) ki tud szabadítani.
Oratio. Bocsásd meg, kérünk, Urunk, népednek bűneit, hogy vétkeink bilincseiből, melyeket gyarlóságunkkal vettünk magunkra, a te jóságod által kiszabaduljunk. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által...
Szentlecke. Atyámfiai: Legyetek az én követőim, és figyeljetek azokra, kik a szerint élnek, a mint bennünk példátok vagyon. Mert sokan élnek úgy, kikről gyakran mondottam nektek, (most pedig sírva is mondom), mint Krisztus keresztének ellenségei, kiknek végök veszedelem, kiknek istenök a has, és dicsőségök gyalázatjokban vagyon, kik a földiekhez ragaszkodnak. A mi társalkodásunk pedig mennyekben vagyon, a honnét várjuk az Üdvözítőt is, a mi Urunk Jézus Krisztust, ki megújítja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tévén az ő dicsőséges testéhez, azon erejénél fogva, melylyel mindent is alá vethet magának. Tehát kedves, drága atyámfiai, én örömem és koronám! így álljatok az Úrban, szerelmesim! Evodiát kérem, és Szintikesnek könyörgök, hogy értsenek egyet az Úrban. Kérlek téged is, kedves tiszttársam! segítsd azokat, kik velem munkálkodtak az evangéliomért Kelemennel és többi segédeimmel együtt, kiknek neveik az élet könyvében vannak. (Fil 3,17-21; 4,1-3)
Evangélium. Abban az időben: Midőn Jézus a tömeghez szólt, ime egy fejedelem járúla hozzá, és imádá őt, mondván: Uram! leányom most halt meg; de jer, tedd rá kezedet, és élni fog. És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványai. És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved vala tizenkét év óta, hátúl járúla hozzá és illeté az ő ruhája szegélyét; mert mondá magában: Hacsak ruházatát illetem is, meggyógyúlok. Jézus pedig megfordúlván, és látván őt, mondá: Bízzál, leányom! a te hited meggyógyított téged. És meggyógyúla az asszony azon órában. És midőn Jézus a fejedelem házába jött és látta a síposokat és tolongó sereget, mondá: Távozzatok; mert nem halt meg a leányzó, hanem aluszik. És kineveték őt. És miután kiutasíttatott a sereg, beméne, megfogá kezét; és fölkele a leányzó. És ennek híre terjede azon egész földön. (Mt 9,18-26)
Elmélkedés. Ne nézzük folytonosan a rosszat. A mithológiában a Medúzának szörnyű arca volt. Aki ránézett, megmerevedett. Aki folyton csak a sötétséget nézi, elborul. Aki folyton a diszharmóniát hallja, diszharmonikus lesz. Ne nézzétek a rosszat. Én nem a Medúzát nézem. Én a gyermek Jézust nézem. Vagy, ha nem való nekem, ha nagyon szomorú vagyok, nézem azt a szenvedő Krisztust. Kezeljük magunkat nemcsak erkölcsileg és nemcsak kegyelem szerint, hanem kezeljük magunkat pszichologice. Az Evangélium nem zárja ki a pszichológiát, hanem ellenkezőleg, megsegíti azt. Mindig azt kell gondolni, mikor szomorúak vagyunk: Ez nem minden. Saját lelkedben nyisd meg az Evangélium óriási távlatait, és gondolj arra, amit Szent Pál mond: A mi nyomottságunk pillanatnyi és könnyű, az az örök dicsőségnek minden módot felülmúló mértékét szolgálja. Ne hagyjuk úgy magunkat a mi érzelmeinktől lehengeríteni. S ha nem szabadulunk egészen a sötétségből, legalább gyújtsunk egy gyertyát, örökmécsest, ha nem is napsugarat, de legalább egy lámpácskát, a hitnek, szeretetnek lámpáját. (Prohászka Ottokár püspök: Pünkösd utáni huszonharmadik vasárnap)
