A Szentíráson kívül való régi iratok elbeszélése szerint[1] a boldogságos Szűz Máriát szülei három éves korában elvitték Jeruzsálembe és fogadalomból a templom szüzei közé vétették föl. Ez a tárgya a mai ünnepnek, melyet keleten Manuel Komnenos császár 1166-ban polgárilag parancsolt ünneppé tett.[2]
Nyugaton XI. Gergely pápa honosította meg 1371 körül az avignoni udvarban Maizièresi Fülöp francia nemes rábeszélésére. Más helyekre is eljutott híre és bár V. Pius mint apokrif iratokra támaszkodó ünnepet elhagyta, V. Sixtus 1585-ben az egész egyházra kötelezővé tette.[3]
Imádkozzunk e napon a Bold. Szűz Máriához, mint az angyali tisztaság leghatalmasabb védőasszonyához.
Oratio. Isten, ki azt akartad, hogy a boldogságos, mindenkoron szűz Máriát, a Szentlélek lakóhelyét, a mai napon a templomban bemutassák; add, kérünk, hogy közbenjárására dicsőségednek templomában majdan minket is bemutassanak.
_______________
[1] Proto-Evang. Jacobi c. 7. és Evang. de nativ. Mariae c. 6.
[2] Keletkezését 730-ra viszik vissza némelyek, de ez nem bizonyítható. (L. Kellner: Heortologie oder die Geschichte des Kirchenjahres und der Heiligenfeste. Freiburg im Br. III. Kiadás, 1911. 200. o. 4. j.)
[3] Görög elnevezése: Τά ἑν τῷ ναῷ Εἰσόδια τῆς ὑπεραγίας Δεσποίνης ῆμῶν Θεοτόκου. (Nilles: Kalendarium manuale utriusque ecclesiae Orientalis et Occidentalis. Oeniponte 1896. I. 332. o.)
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 326. old.)
