Advent első vasárnapján az Úr Jézus mint örök bíró jelent meg lelki szemeink előtt (l. evangélium), e napon mint Megváltót szemlélhetjük. „Sion népe, íme el fog jönni az Úr a nemzetek megmentésére és hallatni fogja az Úr az ő szózatának dicsőségét a ti szíveitek örvendezésében.” A 79. zsoltár (Introitus) ősi idő óta adventi ének. Éppúgy a 49. zsoltárt is az Üdvözítő eljövetelére magyarázták már a szentatyák: „Isten nyilvánvalóan jönni fog”. A 121. zsoltár pedig, melyet a zsidók Jeruzsálembe való zarándoklás közben szoktak volt énekelni (gradualis zsoltár), e helyen az ószövetségi vándorok vágyakozását jelképezi az örök Jeruzsálem, vagyis a Megváltó eljövetele után. (Graduale.) Azért énekli az egyház a Communioban: „Kelj föl Jeruzsálem és nézd a gyönyörűséget, ami jönni fog neked Istenedtől!” (Baruch 5,5-4,36.)
Oratio. Rázd fel, Urunk, szívünket, hogy előkészítsük Egyszülötted útját, és így eljövetele által tisztult lélekkel szolgálhassunk neked. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Amen.
Szentlecke. Atyámfiai: Mind, a mik megirattak, a mi tanúlságunkra irattak, hogy a béketűrés és az írások vígasztalása által reményünk legyen. A béketűrés és vígasztalás Istene pedig adjon egyetértenetek egymás között Jézus Krisztus szerint; hogy egy szívvel, egy szájjal tiszteljétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. Annakokáért vegyétek föl egymást, a mint Krisztus is fölvett titeket az Isten tiszteletére; mert azt mondom, hogy Krisztus Jézus szolgája volt a körűlmetélkedésnek Isten igazmondása folytán az atyáknak tett igéretek megerősitésére; a pogányok pedig az irgalmasságért tisztelik az Istent, mint írva vagyon: Azért hálát adok neked, Uram, a népek között, és a te nevednek éneklek. És ismét mondja: Vígadjatok, nemzetek, az ő népével. És ismét: Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, és magasztaljátok őt minden népek. És megint Izaiás mondja: Jesszének gyökere leszen, és a ki abból támad a nemzetek vezérlésére, abban fognak bízni a nemzetek. A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békeséggel a hit által, hogy bővelkedjetek a reményben és a Szentlélek erejében. (Róm 15,4-13)
Evangélium. Abban az időben: János mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közől, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk? És felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok: A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik; és boldog, a ki énbennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e? Vagy mint mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik lágy ruhákba öltöznek, a királyok házaiban vannak. Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Mert ez az, kiről irva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat. (Mt 11,2-10)
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 23. old.)
