Negyven éven túl volt, mikor a dominikánusok rendjébe lépett, 1222-ben, nyolc hónappal Szent Domonkos halála után. Fényes múlt állt mögötte. Barcelonától nem messze, Pennafort várában született, az aragoniai királyi házzal rokonságban levő családból. Tehetsége már a barcelonai iskolákban kitűnt. Magasabb tanulmányait a bolognai egyetemen, a kánonjogi tudomány szülőföldjén végezte. A virágzásba hajló skolasztika erőtől duzzadó friss, tudományos életével került itt érintkezésbe.

Doktorátust szerez, és húsz éves korában Barcelona város tanácsa meghívja a bölcselet és jog tanítására. Már ekkor nemcsak tudós tanító, hanem a lelkek vezetője is. Harmincéves korában még egyszer visszatér Bolognába, hogy itt foglalja el a kánonjog katedráját. Tanítványai közt terjeszti a Boldogságos Szűz tiszteletét. Ingyen gondoskodik a szegények jogi védelméről.

Már híres tanár, mikor 1219-ben Berengár barcelonai püspök hazatérésre bírja, katedrálisának kanonokjává, s nemsokára általános helynökévé nevezi ki. Legodaadóbb gonddal a szegények ügyét intézi; az anyagiakat is. Mindenki szereti és tiszteli. Egyszerűség után sóvárgó szíve azonban tehernek érzi a méltóságot és tiszteletet. azt reméli, hogy a dominikánusok kolduló-rendjében fölszabadul alóluk s többet tehet Isten és a lelkek ügyéért. Tudományos munkáját itt is folytatja. Összegyűjti a gyóntatásnál szükséges jogi anyagot több munkában is. IX. Gergely pápa megbízásából átdolgozza az eddigi joggyűjtemény (Decretales Gregorii IX). Megírja a mercedáriusok rendjének szabályait, saját szerzetét pedig átjavítja. IX. Gergely pápa érdemei elismeréséül tarragonai érsekké akarja kinevezni, de elhárítja magától a megtiszteltetést.

Tudományos munkája és a tisztségektől való vonakodása nem akadályozza abban, hogy az élettel eleven kapcsolatban maradjon. A spanyol félsziget nagyobb része még a mórok uralma alatt volt. Attól már nem kellett félni, hogy újabb területeket hódítanak. De a végeken folyó csatározásokban most is sokan kerültek fogságukba. A fölszabadított vidéken visszamaradt mohamedánok és zsidók pedig állandó veszedelmet jelentettek az eretnekségektől egyébként is kikezdett keresztény népre. Ezért lelkesített a mórok ellen keresztes hadjáratra. Prédikálása megindította az embereket s újabb vidékeket szabadítottak fel.

Tömegesen térítette meg a visszamaradt mohamedánokat és zsidókat. A fogságba jutott keresztények kiváltására ő biztatta fel nolaszkói Szent Pétert; közbenjárt érdekében Jakab aragoniai királynál (mindkettőjüknek gyóntatója volt), és támogatta az új fogolyváltó rendet, a mercedáriusokat, a szervezkedés nehézségei között. A hitetlen arab szellemmel pedig szembeállította a hívő tudományt: rendtársait megfelelő hitvédelmi könyvek írására buzdította s ezzel végérvényesen lekötötte rendjét a hittudományok szolgálatára.

A bűnösök térítésében fáradhatatlan volt és félelmet nem ismert. Jakab királyt is megfeddte, amiért egy idegen asszonnyal élt. Majorca szigeténél voltak. A király a feddés dacára sem szakította meg a bűnös viszonyt. Erre a szent otthagyta az udvart. De senki sem merte a szárazföldre vinni, mert a király halállal fenyegette azt, aki fölveszi hajójára. Szent Rajmond köpenyét terítette a vízre s azon hat óra alatt Barcelónába ért a tengeren keresztül.

A kolduló Domonkos-rendben is gazdag életet élt. Közel százéves korában halt meg. 1275-ben január 6-án. VIII. Kelemen pápa avatta szentté.

Ugyanerre a napra esik: Szent Emerenciána szűz és vértanú

Szent Emerenciána Szent Ágnes tejtestvére, ki gyermek létére még csak készült a keresztségre, kemény szemrehányásokkal illette a kíméletlen, vad pogányokat. A feldühödött nép megrohanta a szent testvére sírjánál riadtan meghúzódott leánykát és agyonkövezte. Így saját vérében megkeresztelkedve jutott el az Úr szentjeinek boldog társaságába.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)