A nemzetek apostolának megtérését ünnepeljük ma ezen a napon. A hit üldözőjéből egy csapásra annak haláláig hű védője és hirdetője lett. Isten feltétlen uralmának bizonysága ez teremtményei fölött. Őneki nincsen szüksége rábeszélésre, meggyőzésre, ha akar „a kövekből is teremthet Ábrahámnak fiakat”, a farkasból szelíd bárányt, aki azután alázatosan mondja, hogy „e világ gyöngéit választotta ki az Úr, hogy megszégyenítse az erőseket.” (I Kor. 1, 27.)
Imádkozzunk e napon az Egyház ellenségeiért, hogy Isten adja meg nekik is a hit világosságának kegyelmét!
A mai elnevezéssel ezt az ünnepet legelőször a Gothico-gallican misekönyvben találjuk meg (VII. század vége vagy a VIII. eleje), de már régebben is megünnepelhették ezt a napot, azonban valószínűleg más tárgya volt akkor az ünneplésnek, mert a Martyrol. Hieronym. (VI. század vége) szerint január 25-e: „Rómában Szent Pál apostol (ereklyéinek) átvitele.”[1] Ez a jelentés még egy X. századi metzi kódexben is előfordul,[2] de már Szent Pál megtérésével kapcsolatban, amely esemény azután fontosságánál fogva az ünnep régebbi értelmét lassanként elnyomta. Durandus szerint három dolog képezi e nap jelentőségét: 1. példa, 2. öröm és 3. csoda.[3] Egyes helyeken parancsolt ünnep is volt, így nálunk is az 1493-i esztergomi[4] és az 1611-i nagyszombati tartományi zsinat szerint.[5]
A megtérő bűnösnek a kegyelemben való megerősödése: ez a gondolat vonul át a mai szentmisén. Az Introitus és Graduáléban maga Szent Pál tesz erről tanúságot az Istenben való bizalomnak megható szavaival: „Tudom, hogy kinek hittem és biztos vagyok benne, hogy képes az én letéteményemet megőrizni ama napra az igazságos bíró.” (II. Tim. 1, 2.) A zsoltárrészek (138. zsoltár 1. 2. 17.) is ezt a gondolatot fejezik ki, míg végre a Communióban az Úr szavai szentesítik azt: „Bizony mondom nektek, hogy ti, kik mindent elhagytatok és követtetek engem, százannyit fogtok kapni és az örök életet fogjátok bírni.” (Mt. 19, 28. 29.)
_________________
[1] Duchesne 270. o. és Thalhofer 714. o.
[2] Kellner 217. o.
[3] I.m. 256. o.
[4] Péterffy: Sacra Concilia I. 219.
[5] U.o. II. 206.
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 85-86. old.)
