Az ősi pogány Charistia vagy cara cognatio[1] elnyomására rendelték már a legrégibb időben a Cathedra Petri ünnepet. Miután ugyanis február 13-ától a rómaiak egy hétig az elhunyt rokonok emlékét gyászolták,[2] február 22-én az élő rokonság egészségére zajos mulatozással és mindennemű ünnepélyességgel[3] összekötött víg napot rendeztek. Ez a szokás természetesen mély gyökeret vert a nép lelkében és így eltörlése helyett jónak látták az egyházfők, hogy inkább más keresztény ünneppel helyettesítsék. Ez már a legrégibb kalendáriumokban is megvan,[4] bár nem általánosan.[5] Viszont azonban a pogány eredetű mulatozásokat e napon még Beleth is említi a XII. században.[6]
Hogy mikor került az ünnep címébe az „in Antiochia” név, valamint a két székünnep jelentőségét már január 18-án láttuk.[7]
A középkoriak e napon ünnepelték meg a tavasz ébredését is. Egy kitömött bábu jelképezte a telet, amelyet elűztek és különböző énekekkel ébreszgették a tavaszt. Néhol ugyancsak e napon vagy Hamvazószerdán retket is szenteltek, melyről Franz azt állítja, hogy semmi összefüggése sincs e nappal.[8] Talán a Nagyböjt elején szokás lehetett a böjti ételek megáldása, amelyek legnagyobb részét a régi időben éppen ezek a gyökérfélék képezhették.[9]
_______________________
[1] Ovidius: Fasti 2, 616. sköv.
[2] Parentalia.
[3] L. bővebben Kellner: Heortologie 226. sköv. o.
[4] A 354. év Chronographusa: VIII. Kal. Martias natale Petri de cathedra.
[5] Régi neve: B. Petri epularum. Honor. Augustodunensisnél: animarum.
[6] Rationale divinorum officiorum 83, (M. L. 202, 87.)
[7] A hagyomány szerint hét évig volt Sz. Péter Antiochiában és itt Theophil főembernek 14 év előtt meghalt fiát föltámasztván, őt is és az egész várost megtérítette. Templomot építettek és abban sz. Péternek magas trónust emeltek, hogy mindenki láthassa és hallhassa. (Durandus).
[8] Die kirchlichen Bened. in Mittelalt. I. 388. sköv.
[9] A retek különben is régi böjti étel. Már a Philosophumena 8, 19. (M. Gr. 16, 3365.) is beszél a montanisták raphanophagiáiról (retekevés).
(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 115-116. old.)
